Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az uniós reformszerződés ír elutasítása utáni első reakcióként az Európai Bizottság és az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy szükség van a ratifikációs folyamat folytatására. Tehát az ír referendumtól függetlenül az a nyolc ország is minél előbb ratifikálja a lisszaboni szerződést, amelynek parlamentje ezt még nem tette meg. Ezzel párhuzamosan az EU-vezetőknek természetesen választ kell találniuk az ír "nem"-re, hiszen Írországot nem lehet megkerülni. Az uniós külügyminiszterek mai luxemburgi értekezletükön ezért módosítják a csütörtökön kezdődő EU-csúcs napirendjét. A nem hivatalos vacsorán Brian Cowen ír kormányfő tájékoztatja majd kollégáit a népszavazás következményéről és arról, miként képzeli el a jövőt, van-e ötlete a továbbiakról. Az egyik opció lehet, hogy a korábbi nyilatkozatokkal szemben mégiscsak lesz új referendum - a módosított reformszerződésről. Vagyis Dublin újabb garanciákat kaphat, például arról, hogy nem vonatkozik rá a közös védelempolitika és esetleg az agrárpolitikában is kaphat felmentéseket. A héten egy német-francia közös nyilatkozat is várható, amely felszólítja a tagállamokat a ratifikáció befejezésére - világossá téve, hogy bármilyen út vezessen is ki a válságból, az a reformszerződésen át vezet.
Nem nehéz megjósolni, hogy a csütörtöki vacsora elhúzódik majd. Az EU vezetői számíthattak arra, hogy az olaj- és élelmiszerárak megugrására adandó válasz sem tartozik a könnyű fogások közé, de a referendum végképp megfekszi a gyomrukat. Hiszen garantálniuk kellene, hogy az ír leszavazással nem jön meg a hagyományosan euroszkeptikusok bátorsága, hogy útját állják a reformoknak. Nagy-Britanniában és Csehországban is masszív táboruk van az ellenzőknek, nekik kifejezetten jól jön az ír nem. A referendum megkerülésének másik, kevéssé fantáziadús megoldásán is fáradoznak Dublinban. A legfelsőbb bíróságnak kellene állást foglalnia, rámutatva, hogy a szerződéssel nem csorbul az alkotmány, illetve szükségtelen volt a népszavazás kiírása, következésképpen elég, ha a parlament ratifikál. Erre persze előbb kellett volna gondolni, erősen kérdéses, hogy a kormány merné-e vállalni ennek politikai kockázatát.
