Barack Obama nyerte az amerikai Demokrata Párt keddi montanai előválasztását, és miután már napközben megindult a mellé álló szuperdelegátusok áradata, minden valószínűség szerint ő lesz pártja jelöltje az őszi elnökválasztáson. Ellenfele, Hillary Clinton egy dél-dakotai győzelemmel vigasztalódhatott, és matematikai esélytelensége ellenére sem adta fel hivatalosan a harcot. Ez akár indokolt is lehet: a legnagyobb, köztük fontos "billegő" államokban és bizonyos szavazói csoportok körében több szavazatot szerző Clinton jó pozícióból kezdhet alkudozásba az alelnökjelölti posztról. Ezzel létrejöhetne egy demokrata "álompáros" a republikánus John McCain elleni őszi küzdelemre.
Az előválasztási szavazatok hozzávetőleg felét megszerző Clinton alelnökségének előnyei világosak, amit csak erősít, hogy a pártkonvención külön szavazás van az alelnökjelölt személyéről, ahol a Hillary-párti küldöttek könnyen pozícióba emelhetik választottjukat Obama és a pártelit jelöltjével szemben.
Bill Clinton 1996-os győztes kampányának szellemi atyja, az azóta főleg a konzervatív médiában szereplő Dick Morris szerint ugyanakkor ha Obamának sikerülne is a szokványos alelnöki pozícióba "visszaszelídítenie" Hillary Clintont, a volt elnökkel, a mostani kampányban is 110 százalékkal dolgozó Billel akkor sem bírna. Másrészt Morris szerint egyetlen új szavazat sem érkezne a demokratákhoz a New York-i szenátorasszony jelölésével: a fő táborának számító közép- és időskorú nők már eddig is a párt lelkes hívei voltak, míg az alsó középosztálybeli férfiak csak jobb híján választották őt, és ősszel inkább McCain mellé állnának.
Miközben Hillary Clinton a kampány utolsó perceiben is azt hangsúlyozta, hogy mindenre kész a Demokrata Párt és országa érdekében, alelnöki jelölése Obama számára a semlegesebb értékelések szerint is gondot okozhat, mivel a változásra, a korrupcióellenességre és a washingtoni politika megújítására épülő kampányának nem tenne jót a Clintonokkal való ilyen szoros együttműködés. Egyes exit poll adatok alapján az is valószínűsíthető, hogy az eddigi eredményeikkel már külön-külön is történelmi tettet végrehajtó afroamerikai és női jelölt közös indítása már kiverné a biztosítékot egyes szavazói csoportokban. Így pedig biztonságosabb választás lenne egy fehér férfi politikus alelnöki jelölése olyan kétesélyes államokból, mint Ohio, Pennsylvania vagy Virginia.
