Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk - hangzik a 125 éve született John Maynard Keynes talán leghíresebb mondása, amelynek azonban csak látszatra nincs gazdaságpolitikai jelentősége. Az elméletben Keynes által kidolgozott, az aggregált kereslet rövid távú kormányzati befolyásolására építő költségvetési politika ugyanis ma újra reneszánszát éli.
Hiba lenne mindössze ezt az egy teljesítményt kiemelni az angol közgazdász páratlanul gazdag életművéből: Keynes a nagy világgazdasági válságra adott válasz, a Roosevelt-féle New Deal egyik fő ihletőjeként és a Bretton Woods-i (igaz, az amerikaiak által később alapjaiban módosított változatban megvalósított) nemzetközi pénzügyi rendszer egyik ötletgazdájaként is saját jogon szerepelhetne a gazdaságpolitikai tankönyvekben. A magyarok szimpátiáját emellett az válthatta ki, hogy Keynes az első világháborút követő béketárgyalásokon - előre látva a későbbi válságokat - határozottan fellépett a túlzottan nagy jóvátétel kiszabása ellen. A rendszerváltás utáni magyar gazdaságpolitika meghatározó személyiségei közül pedig Matolcsy György ("Olvassuk, ne temessük!") vagy a maastrichti kritériumok teljesítésének potenciális növekedési áldozatát sokszor kifogásoló Surányi György is kimondva-kimondatlanul a keynesi tanokra épít.
Ha pedig kicsit távolabbra nézünk, azt látjuk, hogy az USA elnöke, a kongresszus és a Fed minden pártoskodást félretéve döntött januárban a recesszió elkerülése érdekében egy költségvetési élénkítő csomag bevezetéséről - egy klasszikus keynesi receptet alkalmazva és újra megerősítve kidolgozója víziójának érvényességét.
Elvontabb értelemben talán Keynes életrajzírójával, Robert Skidelskyvel érthetünk egyet, aki 2003-ban a Társadalomelméleti Kollégium konferenciáján tartott előadásában Keynes legnagyobb eredményét abban látta, hogy hozzájárult a fejlett országok második világháború utáni gazdasági-politikai konszenzusának fenntartásához. Tette ezt pedig úgy, hogy "a baloldalt kibékítette a kapitalizmussal, a jobboldalt pedig a demokráciával".
