Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az illinois-i szenátor ezzel véget vethet az USA-ban pontosan öt hónapja tartó előválasztási procedúrának. Obamának 46 delegátusra van szüksége a végső győzelemhez szükséges 2117-es bűvös határ eléréséhez. A Dél-Dakota, illetve Montana államokban megtartandó voksoláson 31 ülőhelyet osztanak ki az augusztusi pártkonvencióra, ahol hivatalosan is elhangzik a demokraták elnökjelöltjének neve.
Ennek megfelelően Obama és még versenyben lévő riválisa, Hillary Clinton között a pártvezetőkből álló úgynevezett szuperdelegátusok fognak végső soron választani, akik közül majdnem 200-an még nem tettek hitet egyik jelölt mellett sem. A pártvezetés részéről már eddig is folyamatos noszogatásban részesültek a bizonytalan szuperdelegátusok, a szavazások lezárultával pedig egyre nagyobb lesz rajtuk a nyomás, hogy színt valljanak, így Obamának akár napokon belül is összejöhet a néhány tucatnyi friss támogató. Ebben döntő szerepet játszhat, ha a párt befolyásos hivatalos és nem hivatalos vezetői - a kongresszusból Harry Reid és Nancy Pelosi, illetve Al Gore korábbi alelnök és elnökjelölt - maguk is siettetik a folyamatot saját támogató nyilatkozatukkal. Ebből a szempontból Obama áll jobban, mivel a delegátusok többsége mellett ma már olyan korábbi előválasztási riválisait is maga mellett tudhatja, mint Bill Richardson vagy John Edwards.
Korántsem bizonyos ugyanakkor, hogy a jelöltválasztási procedúra véget ér a nyilvános szavazások befejeztével. A nem hivatalosan megtartott michigani és floridai választások ügyében a napokban született döntés, ezt pedig Clinton méltánytalannak tartja (a küldöttek csak fél szavazattal rendelkezhetnek majd a konvención, mivel nem a párt által jóváhagyott időpontban tartották az állami voksolást). A szenátorasszony így nem zárta ki, hogy megtámadja a határozatot, ez azonban csak akkor valószínűsíthető, ha az egyetlen még nyitott kategóriában, az összes államban megszerzett szavazatok tekintetében sikerül megtartani vezetését. Vasárnapi Puerto Ricó-i kiütéses győzelmével mindenesetre nagy lépést tett e felé - igaz, sajátos számításában figyelembe veszi a michigani eredményt (ahol Obama nem is volt jelölt), illetve kihagy bizonyos államokat, ahol nem hozták nyilvánosságra a szavazatszámot.
Egy másik tényező, amit mérlegelnie kell a jelölt személyéről végül döntő szuperdelegátusoknak, az az őszi, vagyis az elnökválasztási győzelem. E tekintetben pedig a térképre tekintve Hillary Clintonnak jobbak az esélyei. A 2004-es választást a párt akkori jelöltje, John Kerry Ohio miatt vesztette el egy hajszállal - márpedig Obamának nyerő szériája ellenére sem sikerült kifejezetten acélos teljesítményt nyújtani az Istenhez és a puskájához ragaszkodó fehér, alsó-középosztálybeli lakosság körében a márciusi előválasztáson.
Obamának emellett gyakorlatilag nincs esélye a 2000-es demokrata vereség végső színhelyének számító Floridában sem, miközben Clinton ott is versenyképesnek tűnik. Egy másik aggasztó tendencia a spanyol ajkú népesség szkepszise a demokrata majdnem-jelölttel szemben, amit jól jelzett a hétvégi Puerto Ricó-i fiaskó, illetve az Új-Mexikóban és Kaliforniában begyűjtött hasonló betli is. E hátrányokat azonban az illinois-i szenátor ellensúlyozhatja egy ohiói (Ted Strickland) vagy egy latino (Bill Richardson) politikus alelnökjelölti jelölésével.
