Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az USA választópolgárai messze a gazdaság helyzete miatt aggódnak legjobban az elnökválasztási kampány témái közül - derül ki az AP hírügynökség és a Yahoo News tegnap publikált felméréséből. Miközben a felmérésben részt vevők novemberben még az üzemanyagárak emelkedését és az egészségügyet is fontosabb ügynek tartották a gazdaság helyzeténél, addig mára az akkorihoz képest másfélszer annyian osztoztak a növekedés leállása miatti félelemben. Így nagyjából a több mint 1800 megkérdezett kétharmada tartotta számon a gazdaságot mint számára fontos kérdést, amit - szintén jelentős emelkedéssel - a benzinár követett. A kampány legfontosabb témái között az egészségügy a harmadik helyre csúszott vissza, míg a negyedik leggyakrabban említett ügy továbbra is az iraki konfliktus.
Erre a választói hangulatra érzett rá múlt héten a Republikánus Párt elnökjelöltje, John McCain is, amikor egy pittsburghi rendezvényen fejtette ki gazdaságpolitikai programját (mind ez idáig a legrészletesebben). Ennek központi elemét a különböző adócsökkentési elképzelések adták. McCain a jelenlegi 35 százalékról 25 százalékra csökkentené az átlagos társaságiadó-terhelést, amit indokolhat, hogy az OECD-országok közül - egyes elemzések szerint - csak Japánban nagyobb az elvonás (igaz, az USA-ban számos adókedvezmény csökkenti az effektív adókulcsot). Ennél is népszerűbb lehet a republikánus jelölt azon javaslata, amely szerint május végétől szeptember elejéig felfüggesztenének minden, az üzemanyagárakra rakódó szövetségi elvonást. A literenként kevesebb mint 8 forintnak megfelelő elvonás elengedése (egy liter benzin nagyjából 143 forintba kerül) a republikánus jelölt reményei szerint érezhető költségvetési élénkítési eszköz lenne a recesszió felé tartó gazdaság számára. A felvetés egyébként nem kifejezetten eredeti: a friss emlékezetű amerikai sajtó rögtön fel is tárta, hogy már 1996-ban hasonló megoldással kampányolt az akkori republikánus jelölt, Bob Dole, illetve 2006-ban is született egy hasonló tartalmú szenátusi javaslat. Az arizonai szenátor különböző adójavaslatai saját számításai szerint 200 milliárd dollárba kerülnének, igaz, ebben még nincs benne a George W. Bush-féle átmeneti adókönnyítések meghosszabbításának majdnem ekkora cechje. A beszéd összességében érezhető elmozdulást jelentett McCain korábbi években hangoztatott fiskális "héja" álláspontjához képest, amennyiben sokkal erőteljesebben épített a republikánus mainstreamben Ronald Reagan óta kiindulópontként kezelt adómérséklési retorikára (az említett, elsősorban a felsőbb osztályok számára kedvező átmeneti adókönnyítést annak idején meg sem szavazta a szenátor). Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a februárban még első ciklusának végére kiegyensúlyozott költségvetést ígérő McCain ma már csak nyolc év, vagyis két elnöki ciklus elteltével látja ugyanezt vállalhatónak. Az adócsökkentéseket a jelölt egyik vezető gazdasági tanácsadója és potenciális pénzügyminiszter-jelöltje, Phil Gramm elsősorban a kiadások lefaragásával látja megoldhatónak, ezen belül fontos lépésként a többlettámogatást igénylő képviselői költségvetési módosító indítványokat szorítanák vissza, ezek 2006-2007-ben összesen 35 milliárd dollárt tettek ki.
McCain adójavaslataira az Obama-kampány azzal reagált, hogy ez nem más, mint a Bush-féle felelőtlen adócsökkentési politika folytatása, mely olyan időszakban ad ajándékcsomagot az amerikai üzleti szférának, amikor egy vezérigazgató egy nap alatt többet kereshet, mint egy munkás egy év alatt.
