Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Két héttel a függetlenség kikiáltása után Koszovó fővárosa, Pristina belvárosának utcáin elegáns kávézókban múlatják az időt az ország jómódú fiataljai, ám a gazdasági sikernek ez a szűk területre korlátozódó megjelenése nem fedheti el, hogy az új állam a teljes gazdasági bizonytalanság állapotában születik - írja Dan Bilefsky, a New York Times helyszínen járt tudósítója. Ha túl is jut a nemzetközi elismertetés hosszú procedúráján, ami megerősíti politikai stabilitását, egyebek mellett azzal kell szembenéznie, hogy még az olyan alapvető élelmiszereket, is importálnia kell mint a hús és a tej, és hogy a Transparency International korrupcióellenes szervezet szerint a világ negyedik legkorruptabb országa Kamerun, Kambodzsa és Albánia után. Egyelőre tehát nyitott kérdés, vajon képes lesz-e ténylegesen saját lábán álló, önálló állammá válni, vagy megmarad a Nyugat adoptált árva gyermekének.
A szakértők egyetértenek abban, hogy Koszovó léte a belátható jövőben a nagyvonalú külföldi támogatásoktól függ, ahogyan belső rendjét a 16 ezer fős NATO-kontingens és az Európai Unió politikai missziója fogja garantálni. Joost Lagendijk, az Európai Parlament Koszovó-specialistája úgy látja, hogy legalább tíz évbe telik, mire az ország a saját lábára áll. A szegény agrárországnak, ahol a jog uralmának érvényesítése hathatós nemzetközi segítségre szorul, szinte a nulláról kell felépítenie gazdaságát. A legfőbb exporttevékenység jelenleg a bontott autóalkatrészek kivitele, az energiaellátás akadozik, a munkanélküliség 50 százalékos és az üzletemberek arra panaszkodnak, hogy a megvesztegetés része a mindennapi életnek. Az ország éves importjának értéke 1,9 milliárd dollár, míg az exporté nem egészen tizede ennek, 130 millió.
A helyi politikusok eddig minden bajért az ország függetlenségének hiányát okolták, most be kell bizonyítaniuk, hogy Koszovó képes kiépíteni saját gazdaságát. Ahmet Shala gazdasági miniszter szerint ehhez segítséget nyújt, hogy független államként csatlakozhatnak nemzetközi szervezetekhez, számíthatnak például az IMF és a Világbank pénzügyi támogatására, ami magával hozza a külföldi befektetők megjelenését is. Ugyanakkor persze amíg az EU számos országa nem ismeri el Koszovót, addig a közösség nem tud hivatalos gazdasági szerződéseket kötni vele, ami akadályozza, hogy táguljon a gazdasági támogatást nyújtók köre. Emellett elvileg fenyegeti az országot az a veszély, hogy Szerbia gazdasági blokád alá vonja, igaz, a helyiek szerint ezen a szomszéd sokkal többet vesztene, hiszen igen jelentős árucsere-forgalom zajlik a két volt jugoszláv tagköztársaság között.
Koszovó számottevő nyersanyagkinccsel - nikkel, ólom, cink, kadmium, bauxit - rendelkezik. Ennek bányászata jelenleg primitív körülmények között folyik, mivel a délszláv háborúk alatt és után elhanyagolták az üzemek fejlesztését. A nehézségek ellenére biztató jel, hogy néhány helyi üzletember, vállalva a kockázatot, elindított több projektet. Elsősorban ingatlanfejlesztéseket terveznek: mint mondják, Koszovóban éppen az a jó, hogy mindent a nulláról lehet kezdeni, ami felkeltheti a külföldi tőke figyelmét is.
