Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem volt szerencséje Jacques Chirac korábbi francia köztársasági elnöknek a népszavazás intézményével. Az uniós alkotmány elfogadása ügyében kiírt referendum csúfos kudarccal végződött, mivel a lakosság kapott az alkalmon, hogy kifejezze elégedetlenségét a kormányzattal. Kevéssé jött be másik húzása is: miután nem vállalhatta annak ódiumát, hogy Franciaország egyedüli országként megakadályozza Törökország uniós közeledését, beleegyezett a csatlakozási tárgyalások megkezdésébe, de kezdeményezte az alkotmány olyan kiegészítését, hogy a jövőben minden bővítésről meg kell kérdezni a népet. (Olyan formulával, amely kivédte, hogy a horvát csatlakozás is referendumon mérettessék meg.) Ezzel lényegében kezelhetetlen örökséget hagyott utódjára. Hiszen nehéz úgy Európa-politikát folytatni, hogy aztán a közvélemény azt megvétózhatja - ezen az alapon talán még a 2004-es bővítésre sem került volna sor. A Chiracot felváltó Nicolas Sarkozy kereste is a kibúvó lehetőségét. Először is egyértelművé tette: ha rajta múlik, Törökország nem lesz uniós tag, majd bizottságot nevezett ki az alkotmány reformjának kidolgozására Eduard Balladur volt kormányfővel az élén. Nyílt titok, hogy a "bölcsek testülete" a bővítési referendum elhagyását javasolja majd, mielőtt még élhettek volna vele a franciák.
