Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A republikánus jelöltség megszerzéséhez 1191 delegátusra van szükség, ebből McCain jelenleg 865-tel rendelkezik. A valószínűsíthető keddi teljes söprés esetében már megközelíthetné ezt a számot, de elnökjelöltsége semmiképp sincs veszélyben. A versenyből korábban kiszállt Mitt Romney ugyanis "felszabadította" már megszerzett 286 delegátusát, és arra kérte őket, hogy McCaint támogassák.
A demokraták oldalán lényegesen bonyolultabb a helyzet, miután a hagyományos szuperkedd, február ötödike, nem hozott döntést, holott akkor 24 állam voksolt a jelöltekről (Napi, 2008. február 7.). A győzelemhez szükséges 2025 delegátustól még a mintegy 1200 közvetlenül megszerezhető szavazatot gyűjtő Obama és a nagyjából 1050 főnél tartó Clinton is messze van. A számítások bizonytalansága a bonyolult előválasztási rendszerre vezethető vissza, de a helyzetet tovább komplikálja a pártelitet képviselő majd 800 szuperdelegátus is. Az AP hírügynökség felmérése alapján itt valamelyest a New York-i szenátor asszony áll jobban, így a tényleges állapot szerint Obama vezetése mellett mindkét jelöltnek 1200-1400 támogatója lehet. Ha a keddi papírforma mellett (Ohio és Rhode Island Clintoné, Vermont Obamáé) Clintonnak sikerül megnyernie Texast, akkor a választási naptárra tekintve újraéledhetnek győzelmi esélyei is: a felmérések szerint vezet a legnagyobb hátralévő államban, Pennsylvaniában, amit csak részben ellensúlyoz Obama várható sikere Észak-Karolinában. E forgatókönyv szerint a kiegyenlített versenyben akár még fontos szerepet játszhat a versenyből korábban kiszállt John Edwards 26 delegátusa, de beleszólhatnak az egyelőre - egy párton belüli vita nyomán - partvonalon kívülre helyezett michigani és floridai küldöttek is. Végső soron pedig az sem elképzelhetetlen, hogy 1976 óta először úgy forduljon rá az egyik nagy párt elnökjelölő konvenciójára, hogy az nem megkoronázást, hanem komoly politikai küzdelmet hoz.
Amennyiben azonban Obama megnyeri Texast, úgy nehéz elképzelni, hogy Hillary Clintonnak lesz elengedő pénze és politikai támogatása a küzdelem folytatásához. A pártbeli befolyásos támogatók már így is fokozatosan kezdenek átszivárogni Obamához, legyen szó vezető polgári jogi aktivistákról vagy olyan volt jelöltekről, mint Ted Kennedy, John Kerry és Chris Dodd. Ezt a versenyt érdemben befolyásolhatná a versenyből kiesett és preferenciáiról eddig hallgató John Edwards és Bill Richardson, illetve Al Gore volt alelnök. Utóbbi elnöki indulása ugyanakkor ma már szinte kizártnak tekinthető, akárcsak Michael Bloomberg New Yorki-i polgármesteré, aki sokáig lebegtette, hogy független jelöltként beszállna a kampányba. Ismét indul viszont az ismert környezet- és fogyasztóvédő Ralph Nader, de ezúttal vélhetően kevesebb vizet fog zavarni, mint 2000-ben, amikor sokak választási matematikai értelemben megalapozottnak tűnő érvelése alapján miatta vesztette el Floridát, és ezzel az elnökséget Al Gore.
Mindezek alapján a texasi voksolás vízválasztó lehet a kampány szempontjából, ami meg is látszott a két demokrata jelölt aktivitásán. A Hillary-kampány vezetői kivonni kényszerültek Bill Clintont a forgalomból, mivel a volt elnök sok vitát kavart, és elvinni látszott a show-t felesége elől. A szenátor így sem maradt támogatás nélkül a legnagyobb déli államban, melyhez komoly érzelmi szálak is fűzik. Hillary Rodham, akkor még csak barátjával, Bill Clintonnal itt kezdte pályafutását a nagypolitikában, a demokrata színekben 1972-ben Nixon ellen elinduló George McGovern kampányának állami szervezőjeként. Az akkori ismeretségek közül sokan még mindig aktívan politizálnak, ami versenyelőnyt jelent a Texasban még viszonylag kiépítetlen bázissal rendelkező Obamával szemben. Az illinois-i szenátor ugyanakkor számíthat a fiatalabb aktivisták özönére, és a szintén ömlő pénzbeli felajánlásokra. Ennek megfelelően az eredményt megjósolni szinte lehetetlen, amit csak erősít, hogy a texasi vegyes választási szisztéma még rá is tesz egy lapáttal a már egyébként is bonyolult előválasztási rendszerre.
A republikánus táborban ezzel szemben John McCain fél szemmel már a november 4-i általános választásra figyelhet. A legnagyobb ellenfél, a volt kormányzó Mitt Romney visszalépése után a marginális Ron Paul és egyetlen szóba jöhető vetélytársként Mike Huckabee már nem jelent komoly veszélyt: a politikai jobboldal fő ereje ugyanis jellemzően a győztes mindent visz elve alapján osztja az állami delegáltakat, ami a küzdelem gyors befejezését valószínűsíti. A republikánusok egyik legfőbb pártszerve, a nemzeti bizottság honlapjának címoldalán máris egy Obama-ellenes kampányüzenet található, ami jelzi hogy a párt lélekben már túl van az előválasztási szakaszon. McCain életét az utóbbi hetekben ugyan megnehezítette a liberális New York Times egy hölgy lobbistával folytatott állítólagos viszonyáról szóló történetnek a leközlésével, de ha az átmeneti iraki katonai erősítés, a "surge" továbbra is működni látszik, és az arizonai szenátor folytatja frissiben megkezdett konzervatív fordulatát a környezetvédelem vagy a kampányfinanszírozás ügyében, akkor lépéselőnyben kezdheti a felkészülést novemberre.
