Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az USA elnöki székéért zajló kampány témái között egyértelműen a gazdaság helyzete ugrott az első helyre az érintett államokban és országszerte a mai újabb voksolások előtt. A félelmek érthetőek: a gazdasági recesszió elleni küzdelmet az USA jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve még akár az árstabilitás rovására is a legfontosabb feladataként határozta meg a napokban. A visszaesés gyárbezárásokban és a munkahelyek elvesztésében, a jelzálogpiaci válság pedig már lakásárverések sorában nyilvánul meg az olyan kiemelt fontosságú billegő államokban, mint a ma szavazó Ohio. A közép-nyugati állam országosan az ötödik az elköltözők számát tekintve, új munkahelyeket évek óta nem teremtenek a vállalkozások.
Ebben a helyzetben a két még versenyben lévő demokrata párti elnökjelölt, Barack Obama és Hillary Clinton is a foglalkoztatás visszaesésének okaira, illetve ezek megszüntetésére összpontosít kampánybeszédeiben. Ezen belül is kiemelt szerepet kap a szabadkereskedelem, valamint az USA által az elmúlt másfél évtizedben kötött legfontosabb ilyen egyezmény, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA). A jelentős autógyártó államnak, így erős szakszervezeti bázisnak számító Ohióban Clinton és Obama számos idézettel támasztották alá állításaikat, mely szerint ellenfelük úgy véli, az egyezmény kedvező hatással volt az USA gazdaságára. Ma viszont már mindketten visszacsinálnák, ha nem sikerül módosítani: Obama, átvéve a korábban kiesett John Edwards retorikáját, egymillió elveszett munkahelyről beszél, míg Clinton azt bizonygatja, hogy ő már kezdetektől ellene volt az amúgy a férje által aláírt megállapodásnak.
A republikánus éllovas, John McCain azonban kiállt a szabadkereskedelmi egyezmények mellett, igaz nem pusztán gazdasági okokból: az afganisztáni harcokban a kanadaiak is részt vesznek, és az arizonai szenátor aggódik, hogy a NAFTA egyoldalú megváltoztatása ezt veszélybe sodorhatja. McCainnek egyébként is megvannak a maga gazdaságpolitikai problémái. Érzékelve, hogy korábbi törvényhozói munkája és "laikus" nyilatkozatai alapján van mit erősítenie e téren, McCain tegnap részletesen kifejtette gazdaságfilozófiáját és gazdaságpolitikai csomagját a Wall Street Journalnek. A vezető amerikai üzleti napilapnak nyilatkozva a republikánusok várható elnökjelöltje némileg elmozdult a szinte kizárólag az adócsökkentés eszközére építő, a Bush-adminisztráció által képviselt vonalhoz képest, amennyiben a fiskális felelősséget is hangsúlyozta. Igyekezett ugyanakkor idomulni is a republikánus gazdaságpolitikai főáramhoz, amennyiben ma már támogatja a korábban általa meg nem szavazott Bush-féle adócsökkentéseket. Sőt, egy tévéműsorban még egy olyan, "nem lesz adóemelés" típusú ígéretbe is belement, amilyen az idősebbik Bush vesztét okozta 1992-ben, Bill Clintonnal szemben. Később ezt annyiban finomította, hogy már arról beszélt: nem tud elképzelni olyan forgatókönyvet, melyben elnökként adóemelésre kényszerülne. A további adócsökkentés ugyanakkor nagyon is az asztalon van, igaz, 400 milliárd dolláros csomagjára - melyben többek között a társasági adókulcsot 35-ről 25 százalékosra szállítaná le - a stábja még keresi a fedezetet.
