Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szlovákia az átlagos reálbérek terén tavaly érte el az 1989-es szintet - állapította meg a pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet (IFP). 1989-ben az átlagos bruttó havi bér 3142 korona volt, 2007-ben pedig 20 074 korona (160 477 forint), ami 538 százalékkal magasabb, viszont a vizsgált időszakban az összesített infláció is meghaladta az 537 százalékot, vagyis 2007 végén a bruttó reálbér alig 0,2 százalékkal haladta meg az 1989-es szintet. Az intézet tanulmányában leszögezi: ebből természetesen nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az életszínvonal csak napjainkban érte volna el a létező szocializmus utolsó évének nívóját, hiszen a puszta számok nem tükrözik a termékek és szolgáltatások minőségi ugrását és a kínálat bővülését. Ha eltekintünk a lakásárak és a lakhatási költségek alakulásától, akkor Szlovákia már régebben átugrotta 1989 lécét. Egy 2005-ös felmérés szerint egy nagybevásárlás, benne 20 deka sajttal, 10 tojással, kenyérrel, 10 kiflivel, hússal, szalámival, 5 sörrel, stb. 1989-ben 218 csehszlovák koronába került volna, 2005-ben pedig 745 szlovák koronába. Azonban a szocializmus utolsó évében kifizetett összegért még 12 órát kellett dolgozni, 2005-ben viszont már csak alig 7 órát.
A szlovák bruttó bérek 1989 utáni alakulása négy időszakra osztható. 1989-1993 között Szlovákia bruttó hazai terméke mintegy 25 százalékkal esett vissza, megugrott a munkanélküliség, az infláció pedig elérte a 140 százalékot. Mindennek az volt a következménye, hogy ugyan a bruttó átlagbér a már említett 3141 koronáról 1993-ra 5379 koronára nőtt, de ez mindössze az 1989-es szint 72,8 százalékának felelt meg. Ez egyben a mélypontot jelentette, majd a meciari voluntarista, állami beruházások által hajtott gazdaságélénkítő időszakban, azaz 1994-1998 között érezhetően nőtt a reálbér. A ciklus végén, azaz 1998-ban már elérte a 10 ezer koronát, ami az 1989-es szint 91,8 százalékának felelt meg. Azonban a téves gazdaságpolitika miatt az első Dzurinda-kormány a kényszerű kiigazítás, az árfelszabadítás eszközéhez nyúlt, ami 1999-2002 között 35 százalékos inflációval járt, a bérek növekedési üteme is mérséklődött, így e szakasz végén a bér mindössze az 1989-es szint 88,5 százalékán mozgott, ami még a meciari időszakhoz képest is némi visszalépést jelent. 2003 óta viszont folyamatos a bérnövekedés: 2004-ben 15 825 korona, 2006-ban 18 761 korona, 2007-ben 20 074 korona volt a bruttó átlagbér, az idén pedig a pénzügyminisztérium már 21 460 koronát vár, ami ha beigazolódik, akkor az négy év leforgása alatt mintegy 5600 koronás bérugrást jelent. A pénzügyminisztérium szerint 2007-ben és 2008-ban egyaránt legalább 4 százalékkal nő a reálbér, és a tárca 2010 végéig szóló prognózisa szerint a 2003 óta töretlen reálbér-növekedés éves üteme addig nem mérséklődik 3,5 százalék alá.
A bérek és az életszínvonal növekedése megalapozott, hiszen Szlovákia gazdasága csak tavaly 10,3 százalékkal nőtt, az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mérve 2007-ben megelőzte Magyarországot. Ami pedig az örök viszonyítási alapot jelentő Csehországot illeti, Szlovákia egy főt tekintve 1995-ben a cseh színvonal kétharmadán állt, 2004-ben a 75 százalékán, tavaly pedig már a 82 százalékán.
