Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
glóbusz piktogram
Szlovákiában a gyors gazdasági növekedés nyomán 2002 óta folyamatosan nő a foglalkoztatottság. Az 5,4 milliós országban az évtized elején 20,3 millióan álltak munkaviszonyban, a múlt év végén már 2,205 millióan. A munkanélküliségi ráta az 1999-ben regisztrált 19 százalékos csúcsról idén januárra 8,1 százalékra mérséklődött. Egyes szektorokban, így a járműiparban és az építőiparban már munkaerőhiány van.
Az ország a bérek szintén tavaly érte utol 1989-et. Az akkori 3142 koronás átlagos havi bruttó bér, 2007-ben pedig 20 074 korona, azaz 538 százalékkal magasabb, de az infláció a vizsgált időszakban meghaladta az 537 százalékot. Ha azonban eltekintünk a lakásárak és a lakhatási költségek alakulásától, akkor a fordulat már régebben megtörtént. Egy 2005-ös felmérés szerint egy szombati nagybevásárlás 218 csehszlovák koronába került volna közel húsz éve, míg három éve 745 szlovák koronába, ám korábban ezért a pénzért 12 órát kellett dolgozni, azóta viszont már csak alig 7 órát.
A bruttó reálbérek 1989 utáni alakulása négy szakaszra osztható. 1989 és 1993 között a bruttó átlagbér a már említett 3141 koronáról 1993-ra 5379 koronára nőtt, de ez mindössze az 1989-es szint 72,8 százalékának felel meg. 1994 és 1998 között a Vladimir Meciar miniszterelnök nevéhez köthető gazdaságélénkítő politika következtében 23,5 százalékkal nőtt a reálbér, és az 1989-es szint 91,8 százalékát érte el. Az első Dzurinda-kormány által végrehajtott árliberalizáció 1999 és 2002 között 35 százalékos inflációval járt és a bérek növekedési üteme is mérséklődött, így e szakasz végén a bruttó reálbér mindössze az 1998-as szint 88,5 százalékán állt. Azóta viszont folyamatos a reálbérnövekedés; idén a pénzügyminisztérium már 21 459 koronát vár. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson mérve már tavaly megelőzte Magyarországot és a cseh szint 82 százalékán állt.
Sidó Zoltán, Pozsony
