Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az orosz fegyverexport - amelynek értéke 1997-1998-ban 2,6 milliárd dollárra zuhant - egy évtizede határozottan növekszik. A bővülés legnagyobb része azóta következett be, hogy a technikai fejlesztések egyeztetését állami felügyelet alá vonták, és ennek szervezeteként 2000 novemberében létrehozták a Roszoboronekszport ügynökséget. 2000-2007 között 3,68 milliárd dollárról 7,5 milliárdra nőtt a fegyvereladások értéke, ezen belül 2006-ról 2007-re 1 milliárd dollárral ugrott meg az exportbevétel. A dollár árfolyamának változásával korrigálva ez 5 százalékos növekedést jelent egy év alatt, és előzetes becslések szerint a teljes összeg több mint 80 százalékát (6,1 milliárd dollárnyi üzlet) a Roszoboronekszport altal koordinált szállítók szerződései adták. Ehhez hozzájárult, hogy a szervezet január közepén kizárólagos jogot kapott az orosz kormánytól az ország fegyverkivitelének lebonyolítására. Ezzel a Gazprom gázszolgáltató mintájára létrejött egy nagy állami monopólium is, amelyet csak akkor hagyhatnak ki külföldi szerződéskötéseikből a nagy gyártók - köztük a MiG repülőgépeket előállító cég -, ha pótalkatrészeket értékesítenek vagy szolgáltatásokat nyújtanak korábbi vevőiknek. A Roszoboronekszport eközben az elmúlt években egymás után vásárolt részesedéseket részben katonai, részben civil vállalatokban - közülük a legismertebb az AvtoVAZ autógyártó, amelyben 2005-ben 61,8 százalékos részt szerzett -, amelyek összértéke mostanra 25 milliárd dollárra tehető. Az állam ugyanakkor erősebb ellenőrzést akart a hadiipar felett, mint amit a Roszoboronekszport a cégek közti állami közvetítő ügynökségként nyújtani tud, ezért elhatározták, hogy létrehozzák a Russian Technologies nevű állami holdingot. Ebbe a cégbe - amely különleges jogokat élvez, például felül áll a csődtörvényen - integrálták a Rosoboronekszportot, annak minden cégtulajdonával együtt, az immáron csak a Russian Technologies külkereskedelmi osztályaként működik.
Az átalakulás egyik óriási előnye, hogy egy vállalatot sokkal nehezebben lehet szankciókkal sújtani, mint egy állami szervezetet. Például 2006 augusztusában az Egyesült Államok azzal vádolta a Roszoboronekszportot, hogy annak egyik iráni exportszállítása megsértette a tömegpusztító fegyverek terjedését tiltó nemzetközi szerződést. Nincs rá garancia, hogy a Russian Technologies nem kerül hasonló helyzetbe, de jóval kisebb az esélye ennek, mint a vállalat esetében.
További indoka az erők összevonásának az állami holding alatt, hogy a 7,5 milliárd dolláros éves kivitellel Oroszország elérte hadiipari exportkapacitása egyfajta plafonját. Már ennek teljesítése is okoz nehézségeket, például Algériát annak ellenére nem tudták megtartani a MiG repülőgépek vevőjének, hogy Oroszország megígérte, leírják a néhai Szovjetunióval szemben összegyűlt, még meglévő tartozását. Indiába egyebek mellett egy atommeghajtású tengeralattjárót nem tudott határidőre, a megadott költségkereten belül szállítani az ezzel foglalkozó orosz vállalat. Az ágazat termékeinek áremelkedése évi 20 százalék - miközben az orosz infláció 12 százalék -, mivel a termelés túlságosan energiaigényes, és ez a probléma, valamint a gyenge hatékonyság a termékeket is jellemzi, ami hosszabb távon versenyképtelenné teszi azokat a külpiacokon. Szakértők szerint három-négy évig még valahogy fenntartható a jelenlegi állapot, ha a nemzetközi feszültségek a mostani szinten maradnak, utána azonban hanyatlani fog az orosz fegyverexport. Ennek megelőzéséhez mindenekelőtt új munkaerő, mégpedig magasan képzett szakemberek felvételére van szükség a hadiiparban. A Russian Technologies állami monstrum vállalatként képes lesz lobbizni azért, hogy a jogszabályok és az oktatás is a hadiipar igényeinek megfelelően alakuljon Oroszországban.
