Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az USA "szuperkeddje" a sok évtizedes hagyományokkal ellentétben nem bizonyult egyértelműen döntőnek a két párt elnökjelöltjének kiválasztásában. A 24 államban egy napon tartott előválasztásokon lényegében eldőlt, hogy a republikánusoknál John McCain lesz az elnökjelölt, de a demokratáknál nem egyértelmű a helyzet. Barack Obama 13 államban győzött, míg Hillary Clinton csak nyolcban, de utóbbiak, így elsősorban New York és Kalifornia, több küldöttel lehetnek jelen a párt elnökjelölt-állító konvencióján. A demokrata párti jelöltség elnyeréséhez 2025 szavazatot kell megszerezni az augusztus végi denveri jelölőgyűlésen - Clinton eddig összesen 760-at mondhat magáénak, Obama 693-at. Az elemzők így valószínűnek tartják, hogy a kampány akár a konvencióig is eltarthat, amire 1968 óta nem volt példa. A republikánusoknál John McCain több mint háromszor annyi küldött támogatását nyerte el, mint a második helyen végzett Mitt Romney (mellettük még Mike Huckabee szállt ringbe). A konzervatívok jelölőgyűlésén a győzelemhez 1191 szavazat kell, ebből már 570-et magáénak mondhat McCain.
Ami a gazdasági kérdéseket illeti, a recesszió veszélye miatt a közhangulat elméletileg a demokratáknak kellene hogy kedvezzen, de ezt bizonytalanná teszi Bush elnök 150 milliárd dolláros gazdaságösztönző csomagja, aminél a vezető demokrata jelölt, Clinton jóval kevesebbet, 70 milliárdot ígér. Igaz, a kormányzattól eltérően ő növelné és nem csökkentené a legszegényebbek támogatását, a jelzálogpiaci válság miatt fizetésképtelenné vált szegény családoknak például 30 milliárdot juttatna. Obama 75 milliárdos programjában egyszerűen pénzt ígér a szavazóknak, a munkásoknak például azonnali 250 dolláros adócsökkentést, ami a gazdasági helyzet rosszabbodásával a kétszeresére emelkedne, és ő is segítené ingatlanuk megtartásában a szegény adósokat. McCain még tanulmányozza Bush 150 milliárdos javaslatát, de láthatóan nem ért egyet vele. A pénzkidobás szerinte nem oldja meg a problémákat, ehelyett a republikánus hagyományokhoz híven a kiadások lefaragását ígéri, és az eddigi adócsökkentések fenntartása mellett 35-ről 25 százalékra mérsékelné a társasági adót.
