Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Elfogadása előtt még az utolsó pillanatban is módosította az Európai Bizottság az uniós klímatervet, amelyet tegnap José Manuel Barroso elnök ismertetett az Európai Parlamentben. A törvény- és szabályozóterveknek kell gondoskodniuk arról, hogy a tagállamok által korábban elhatározott klímavédelmi célkitűzések teljesüljenek: vagyis 2020-ra 20 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátásának 1990-es szintje (hacsak az ENSZ keretében nem sikerül 30 százalékról megállapodni), továbbá erre az időpontra az uniónak energiaszükséglete 20 százalékát már megújuló energiából kell nyernie. Ugyancsak a tagországok által elhatározott cél, hogy 2020-ra a közlekedés üzemanyagigényének legalább 10 százaléka bioüzemanyagból származzon. A legtöbb vitát a megújuló energiák (víz-, szél-, nap- és geotermikus energia) felhasználásának kötelező előírása váltotta ki, hiszen tagállamonként eltérőek a földrajzi adottságok. Az EB általános szabályként javasolja, hogy a 20 százalékos közös vállalásból minden ország az energiaszükségletének 5,75 százalékát ezekből a forrásokból biztosítsa. A fennmaradó részt a tagállamok egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme határozza meg, így a szegényebb - jobbára az új - tagállamoknak kisebb terhet kell vállalniuk. Magyarországnak az EU-szintű 20 százalékos kötelezettség helyett csak 13 százalékot kell teljesítenie.
A szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása érdekében Brüsszel az emissziókereskedelem reformját javasolja. A 2005-ben bevezetett rendszer a tagállamok energiaigényes ágazatainak juttatott szén-dioxid-kibocsátási egységeket, amelyekkel a cégek maguk gazdálkodhatnak; ha feleslegük van, azt brókerek útján értékesíthetik, a szennyezőbb technológiát használók viszont arra kényszerültek, hogy több kibocsátási jogot vásároljanak. A rendszer már csak azért is reformra szorult, mert kezdetben irreálisan sok kvótát juttattak a cégeknek, ezért Brüsszel már tavaly visszasrófolta a tagállami új igényeket. 2013-tól Brüsszel ismét módosítana a rendszeren: nem a tagállamok, hanem az EB osztaná ki a kvótákat, a 2005-ös levegőszennyezési érték alapján. Változás, hogy a jövőben nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást, de több üvegházhatású gázt bevonnának a kalkulációba. Minden évben fokozatosan csökken a kiosztott kibocsátási egység, a cél, hogy 2020-ra a 2005-ös szintnél 21 százalékkal legyen kisebb a károsanyag-kibocsátás. Az emissziókereskedésből befolyó jövedelem a tagországokat illeti, abból a megújuló energia terén kell beruházniuk. Mindazok a szektorok, amelyek kívül esnek az emissziókereskedésen, például a mezőgazdaság, közlekedés, építőipar és hulladékfeldolgozás - a teljes kibocsátás 60 százaléka tőlük származik -, nemzeti szabályozás alá kerülnek. Ezekre országonként eltérő csökkentési tervek lesznek érvényesek, vagyis a tagország felel az általános vállalás teljesítéséért. Az elmaradottabb országok növelhetik kibocsátási szintjüket, Magyarország például 10 százalékkal.
A tegnap elfogadott csomag szélesíti az állami támogatások felhasználási körét, kiterjesztve azokat a környezetvédelmi beruházásokra. Az új szabályoktól nemcsak az energiafogyasztás redukálását várja az EB, de egyúttal kisebb lesz az EU importfüggősége is. Ma az uniós energiaszükséglet mintegy fele származik behozatalból. A javaslatokat jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és természetesen a tagállamoknak is. Az első reakciók alapján komoly viták várhatóak, ezért 2009 előtt senki sem számol hatályba lépésükkel.
