Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nagy a nyomás Nagy-Britannián, hogy módosítsa azon tervét, miszerint csupán három uniós tagállam részvételével szervez minicsúcsot az európai pénzügypolitikáról. Előbb Guy Verhofstadt belga kormányfő bírálta brit kollégáját, mert Gordon Brown január 29-re Londonba hívta a francia, a német és az olasz vezetőt. Nagy-Britannia azonban nem tagja az EU közös pénzét, az eurót bevezetett 15 országnak, ezért Verhofstadt szerint nincs is joga beleszólnia az eurót érintő kérdésekbe. A belga miniszterelnök attól tart, hogy a minicsúcs a többiek feje felett jut informális elhatározásra, amelyet aztán közösen lenyomnak a többiek torkán.
Hétfőn az Európai Bizottság szóvivője nem volt hajlandó kommentálni a tényt, hogy sem az intézmény elnöke, José Manuel Barroso, sem a monetáris politikáért felelős EB-tag, Joaquín Almunia nem kapott meghívót. Brüsszel láthatóan abban reménykedik: az utolsó pillanatban London is belátja, hogy legalábbis furcsa volna mellőzni a brüsszeli vezetőket. Ennek nincs sok jele, hiszen e hét csütörtökön a négy ország pénzügyminisztere előkészületi találkozót tart Párizsban, márpedig Almunia akkor frankfurti programja miatt biztosan nem vesz részt ezen - amint azt szóvivője tegnap közölte. Ugyanakkor különös helyzetbe manőverezte magát a brit kormányfő - és persze a három ország, amely nem utasította vissza az eszmecserét. Ha ugyanis kormányközi szinten kezelik a turbulenssé vált nemzetközi pénzügyeket, akkor kevéssé várhatják el, hogy mind a többi euróország, mind Brüsszel partnerek legyenek a válság közeli helyzetre adandó válaszban. Viszont ha például Barroso mégis eljut a zárt klubba, akkor joggal vetődik fel, mi legyen az eurócsoport elnökével, Jean-Claude Junckerrel, nem is beszélve az Európai Központi Bank elnökéről, Jean-Claude Trichet-ről.
