Az Európai Parlamentet (EP) ma tulajdonképpen három helyen is meg lehet találni: Brüsszelben, ahol a (mini) plenáris ülések mellett a bizottságok is összeülnek, Luxemburgban, ahol az adminisztráció egy részét helyezték el és végül Strasbourgban, ahol havonta mindössze négy napot töltenek a képviselők. A pár éve átadott hatalmas és lenyűgözően elegáns elzászi épület egyébként üresen tátong. A képviselők többsége évek óta küzd a lehetetlen állapot megszüntetéséért, a strasbourgi székhely fenntartását pénzpocsékolásnak tartják, ráadásul kényelmetlenségekkel is jár: ezreknek kell vállalnia a havi költözködést, miközben a legfontosabb uniós intézmények Brüsszelben vannak. Népi kezdeményezés is született több százezer aláírással, hogy csak egy székhely legyen, de ez is eredménytelennek bizonyult.
A székhelyről csak az uniós vezetők dönthetnek, amint arról 1992-ben megállapodtak, mégpedig egyhangúan. Vagyis elegendő a francia vétó - és szembe lehet menni az uniós közvélekedéssel. Jacques Chirac köztársasági elnök hallani sem akart a gloire megtépázásáról, és utódját, Nicolas Sarkozyt sem hatja meg a többségi követelés. Becslések szerint évi 200 millió eurónál is többet fizetnek ki a havi hurcolkodásra, pedig akadna alternatíva: a frakciók támogatják azt a zöldpárti kezdeményezést, hogy kompenzálják a franciákat az Európai Egyetemmel, amelyet az EP strasbourgi épületében lehetne elhelyezni. Az egyetlen remény az európai agrárpolitika tervezett felülvizsgálata: itt Sarkozynek előbb-utóbb be kell adnia a derekát.
