Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Lisszaboni Szerződéssel a hátuk mögött az Európai Unió vezetői felsóhajthatnak: olyan csúcs előtt állnak, amelyet nem terhelnek uniós belső problémák, halaszthatatlan választ legfeljebb külpolitikai kérdések igényelnek. A csúcson foglalkoznak egy másik lisszaboni "projekttel", a versenyképesség fokozásával, ennek keretében áttekintik a felülvizsgált lisszaboni stratégiát, mindenekelőtt annak unión kívüli dimenzióit, a globalizációs kihívásokat. José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság (EB) elnökének szavaival: "a nemzetközi versenyre integrált választ kell adni, lenyűgöző a feljövő országok, Kína, India és Brazília gazdasági fejlődésének tempója". Ehhez kapcsolódik a migrációs és terrorizmusellenes igazságügyi politika végrehajtásának mérlege. A csúcs felszólítja majd az EB-t, hogy 2008-ban tegye az asztalra átfogó bevándorláspolitikai javaslatait, kimutatva, hogy a legális, irányított migráció pozitívan hat a foglalkoztatottságra, a gazdaság növekedésére, az EU versenyképességére. Ebben olyan konkrét lépések lesznek, mint például az illegális munkavállalók alkalmazóinak egységes büntetése. A csúcs - formális aktusként - szentesíti a schengeni övezet nyolc új államát.
A külpolitikai kérdések közül a koszovói függetlenség a legfontosabb. A tartomány elszakadása Szerbiától immár nem kérdés, csak annak folyamata és időpontja. Az EU arra törekszik, hogy a függetlenség kikiáltása lehetőleg a szerb elnökválasztás után történjen, és szorosan együttműködve az unióval - éppen ennek a folyamata, az EU szerepe kérdéses, amelyre a csúcs várhatóan választ ad. Ezzel összefüggésben merül fel a tagságra aspiráns balkáni országok említése: a záróközlemény az erős magyar lobbizás ellenére valószínűleg nem jelöli meg Szerbiát tagjelöltként, tükrözve a stabilizációs és társulási megállapodás aláírása körüli huzavonát, a hágai nemzetközi bírósággal való együttműködés hiányát. A bővítési folyamat mérlegének megvonása Törökországban is csalódást kelt: Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök elérte, hogy a konklúzióba ne kerüljön be annak rögzítése, hogy a tárgyalások célja Ankara csatlakozása az unióhoz. Egy másik területen Párizsnak azonban vereséget kell elkönyvelnie. Jóllehet ma döntenek a Bölcsek Tanácsa felállításáról, amit Sarkozy erőltetett, ám a testület mandátuma nem terjed ki a jövőbeli bővítésekre, holott az elnök éppen azt szerette volna, ha a grémium ugyanarra a következtetésre jut, mint ő: a muszlim országnak nincs helye az EU-ban, az eddigi tagsági ígéretet egy különleges, privilegizált partneri kapcsolatra kell váltani.
