Az EU luxemburgi bírósága elismerte a német kormány jogát, hogy megváltoztathassa a számára megítélt emissziós értékek elosztásának nemzeti tervét (NKT). Az Európai Bizottság az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása érdekében minden tagállamnak meghatározott kvótát állapított meg, amelyet a tagállamok szétoszthatnak az energiaigényes ipari létesítmények között. Németország 2005-től 2007-ig tartó időszakra vonatkozó NKT-ja előírta, hogy a kiosztási időszak során a kibocsátási egységek számát meghatározott esetekben csökkenteni lehet. (Vagyis nem az adott keretet módosította, csupán annak lebontását.) Az utólagos kiigazításokat azonban Brüsszel az uniós joggal összeütközőnek találta, ezért pert indított az EU elsőfokú bíróságánál. A taláros testület azonban elismerte Berlin jogát a módosításokra. Megállapította, hogy a bizottság nem bizonyította, hogy a német nemzeti kiosztási tervben szereplő, csökkentés útján történő utólagos kiigazítások sértik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló irányelvben előírt követelményeket.
A német kormány akkor tette lehetővé az értékek utólagos csökkentését, ha például az adott ipari létesítmény éves kibocsátása a referencia-időszak kibocsátásának 60 százalékánál kisebb lett, vagy az üzemeltető olyan új létesítmény üzemeltetését kezdte meg, amelynek termelési kapacitása a réginél alacsonyabb. A német NKT ezenfelül előírja, hogy a ki nem osztott vagy visszaadott kibocsátási egységeket be kell vonni a tartalékba. E kibocsátási egységek az újonnan piacra lépők számára állnak rendelkezésre.
