Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Koszovó politikai vezetői azon vitatkoznak, hogy a függetlenség elnyerése felgyorsítaná-e a külföldi tőke beáramlását, vagy most sincs semmi akadálya annak, hogy bárki beruházásokba kezdjen az ENSZ ellenőrzése alatt álló szerbiai tartományban. Agim Ceku miniszterelnök azt nyilatkozta a Bloombergnek, hogy amíg bizonytalan az országrész státusa, addig senki sem fekteti be szívesen ott a tőkéjét, míg Oliver Ivanovics, a helyi parlament szerb tagja szerint a jogi keretek adottak a szabad vállalkozáshoz, így nyitva áll az út a külföldi vállalatok előtt is. A politikus szerint éppen hogy a függetlenség ártana, hiszen növelné a feszültséget Koszovó és Albánia, illetve Szerbia között.
A tőkeéhség jelei szembetűnők. A főváros, Pristina melletti elektromos erőmű például képtelen elegendő áramot termelni, mindennaposak az áramszünetek, pedig az üzemeltetését 300 évre biztosító szénkészletek szomszédságában épült. A Jugoszláviát széttépő háború kirobbanása óta elhanyagolt létesítményre talán már senki sem költene, de az olasz Enel S.p.A., a német RWE AG és más energiaszolgáltatók készek lennének egy az óriási szénkészletre támaszkodó 2100 megawattos erőmű építésére. Csak arra várnak, hogy a pristinai kormány végre kiírja az erre szóló tendert. A trepcai ólom-, cink- és ezüstbányák kiaknázása azért lehetetlen, mert az athéni Mytilineos Holdings SA még egy 1997-ben Jugoszláviával kötött egyezmény alapján jelzáloghitelt jegyez a területre. A bányák jelenleg ezer embert foglalkoztatnak a korábbi 22 ezer helyett, miközben a tartományban 35 százalékos a munkanélküliség.
Koszovó gazdasága a Világbank adatai szerint 1,5 százalékkal zsugorodott 2005-ben, míg az IMF 2007-re háromszázalékos növekedést jósol. Ez igen kevés egy olyan országban, amelynek városaiban teherautó-platókról árulják a feketekereskedők a cigarettát és a mobiltelefonokat, és az emberek eszpresszókban múlatják az időt, arra várva, hogy majd csak ad nekik munkát valaki.
