A tagállamok képviselői a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hét végén tartott éves közgyűlésén nem tudtak megállapodni a szervezet belső reformjának konkrét menetrendjében. Mindössze annyit szögeztek le, hogy támogatják azokat az átalakításokat, amelyek nyomán a fejlődő országok, különösen a gyorsan gyarapodó feltörekvő országok - India, Kína és Brazília - nagyobb beleszólást kaphatnak a szervezet döntéshozatalába. A tanácskozás résztvevői biztosak abban, hogy az egy év múlva esedékes következő éves kongresszuson már az ezzel kapcsolatos megállapodás véglegesítése lesz napirenden. A fejlődő országok régóta kifogásolják, hogy a gazdag nemzetek nagyon gyakran figyelmen kívül hagyják az IMF tanácsait, ám az utóbbi időben csökkent a szervezet befolyása a feltörekvő országokra is, mivel azoknak kevésbé van szükségük a szervezet pénzügyi támogatásaira. Az IMF nem alakított ki hivatalos álláspontot a devizapiacok két kulcsproblémájával, a kínai jen alulértékeltségével, illetve a dollár gyengeségével kapcsolatban. Az előbbit Hank Paulson, az Egyesült Államok pénzügyminisztere sürgette, felszólítva a szervezet apparátusát, hogy végezzen alapos elemzést a valutaárfolyamokkal kapcsolatban. Mivel a valós árfolyamok mutathatják meg az országok egymáshoz viszonyított tényleges gazdasági teljesítményét, szakmai értékelésük nélkül az IMF reformja sem lehet megalapozott. A dollár gyengeségével kapcsolatban a szervezet október végén leköszönő vezérigazgatója, Rodrigo de Rato figyelmeztetett arra, hogy az amerikai valuta krónikus gyengesége végső soron veszélyezteti az euróövezet, Kanada, illetve több ázsiai ország exportját, s ezzel gazdasági növekedését, ami ezekben az államokban a populista, protekcionista gazdaságpolitikát hirdető politikai erők megerősödéséhez vezethet. Rato emellett a pénzpiaci válság elhúzódásának hatásáról is kifejtette véleményét: szerinte ez egyelőre csak a világgazdaság növekedésének lefékeződéséhez vezet, de fennáll a recesszió kockázata is.
