Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unióban 2011-től megnyitják a postai szolgáltatások piacának utolsó, legjövedelmezőbb szegmensét, az 50 milligrammnál könnyebb levelek kézbesítését. Az uniós szakminiszterek luxemburgi találkozójukon tegnap politikai megállapodást értek el abban, hogy az új tagállamok - ha kérik - 2013-ig kapnak haladékot, hasonlóan két régi tagországhoz, Luxemburghoz és a sok szigete miatt különleges helyzetben lévő Görögországhoz. Összesen 11 tagállam kapott derogációt, miután az újak közül nem kívánt élni a lehetőséggel Észtország, Szlovénia és Bulgária. A piac felszabadításának feltétele, hogy az új szolgáltatók vállalják: eleget tesznek az úgynevezett minimális univerzális szolgáltatás feltételeinek, azaz a hét öt napján kézbesítik a postai küldeményeket és gondoskodnak arról is, hogy elérhető távolságon belül legyenek postaládák. A luxemburgi döntés sokéves vita végére tett pontot. Az Európai Parlament ugyanis - egyetértésben jó néhány tagországgal - elvetette az Európai Bizottság javaslatát, amely 2009-es nyitást célzott meg. A liberalizáció ellenfelei attól félnek, hogy a kieső és ezért csak veszteségesen elérhető falvak, helységek nem kapják meg ugyanazt a minőségű szolgáltatást, amelyet ma az állam biztosít. Egy másik érv szerint a lépés nyomán az állami monopólium által egyelőre biztosított munkahelyek elvesztésétől kell tartani.
A megállapodás kiterjed arra is, hogy a piaci szereplők forgalmuk meghatározott részéből közös alapot hoznak létre, amelyből a csak veszteségesen teljesíthető szolgáltatást finanszírozzák. A mintegy 90 milliárd euró éves forgalmat bonyolító piac felszabadítása mellett kardoskodók viszont a szolgáltatások jobb minőségét ígérik, és szerintük a verseny árcsökkenést is hozhat magával. Ez azonban nem feltétlenül lesz így: Svédországban például, ahol már korábban liberalizálták a postát, inkább drágulást figyeltek meg. Még megoldásra vár a piacukat már (Nagy-Britannia, Svédország, Finnország) vagy éppen most felszabadító (Németország, Hollandia) államok követelése, hogy a liberalizációval később élő országok cégei ne szolgáltathassanak az ő piacukon.
