Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a Fed kamatvágással reagált a piaci zavarokra, annak általában néhány hónapon belül az lett a vége, hogy ismét elkezdett kamatot emelni - emlékeztettek piaci elemzők még a Federal Reserve mostani döntése előtt. Az 1987. októberi tőzsdekrach után a Fed, élén a két hónappal korábban kinevezett Alan Greenspannel, egyből bevetette a monetáris lazítást, amivel egyszerre akart reagálni a piacok felfordulására és a recesszió rémére. A nyíltpiaci bizottság (FOMC) akkor kis lépésekkel vitte lejjebb a válság kitörésekor még 7,25 százalékos alapkamatot, ezen a 6,50 százalékos szinten véget érő cikluson belül az utolsó, már csak 13 bázispontos vágás 1988 februárjában volt. Márciusban azonban a FOMC emelni kezdett, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság már nem gyengül, hanem lendületet vesz - 1988 májusára már ismét ott volt a kamatszint, ahol 1987 októberében.
Egy bő évtizeddel később, a világ kötvénypiacát romba döntő 1998. augusztusi orosz adósságválság után valamivel lassabban, de ugyancsak egy éven belül visszájára fordult az enyhítési politika: szeptemberben 25 bázisponttal csökkentették az akkor csaknem másfél éve 5,50 százalékon álló alapkamatot, s ezt még három hasonló vágás követte, majd decembertől egészen 1999. június végéig megmaradtak a 4,75 százalékos szintnél. A ciklus elejének magasságába csak 1999 novemberére tért vissza az alapkamat (utóbb fel is rótták Greenspannek, hogy ha hamarabb szigorít, akkor talán nem dagad akkorára a 2000-ben kipukkant részvénypiaci buborék).
A mostani helyzet számos egyéb feltétel mellett abban is különbözik - tette hozzá a Bloomberg kommentárja -, hogy az említett két időszakban nem volt válságban az USA ingatlanpiaca, ezúttal viszont nyilvánvalóan azt is figyelembe kell majd venni a további lépések eldöntésekor.
