Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legfrissebb mutatókra fogunk koncentrálni - mondta még szeptember elsején Ben Bernanke, a Federal Reserve elnöke azzal kapcsolatban, hogy mire alapozza majd a Fed nyíltpiaci bizottsága a legközelebbi kamatdöntését. Az utóbbi néhány napban közzétett, az USA gazdaságának állapotát tükröző adatok elég egyértelmű irányt szabnak e tekintetben: még ha recesszióról nincs is szó, fellendüléssel, sőt akár csak szinten tartással nem nagyon kecsegtetnek. A sort a munkaerőpiac egyik legfontosabb mutatója nyitotta, a szeptember 7-én ismertté vált adat szerint augusztusban a várt mintegy százezres növekedés helyett 4 ezerrel csökkent a nem mezőgazdasági munkahelyek száma. Az év első nyolc hónapjában átlag 109 ezer munkahely keletkezett havonta (szemben a tavalyi egész évi 189 ezres átlaggal); szakértők szerint az USA-ban havonta legalább 100 ezer új munkahely kell csupán ahhoz, hogy a gazdaság az újonnan munkába állókat felszívja.
A múlt pénteken aztán egész sor kamatvágásért kiáltó adat látott napvilágot.
A mérleg másik serpenyőjébe (a második negyedévben a vártnak megfelelően kissé mérséklődő, de még mindig 190,8 milliárd dolláros folyó fizetési mérleghiány mellett) jószerivel csak az átlagbérek emelkedése került. Augusztusban az órabérek 3,9 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál -, szakértők szerint lényegében ez akadályozza meg, hogy mínuszba forduljanak a gazdaság bő kétharmadát adó fogyasztási kiadások. Azt senki nem tudja, hogy a munkaerőpiac szűkülése - amire négy éve nem volt példa - mennyire fogja takarékosságra késztetni a fogyasztókat, de a sajtóban megszólaló elemzők legjobb esetben is a kiadások stabilizálódását várják a közeljövőben. Az átlagfogyasztó a reálgazdaság lassulása mellett az augusztusban kiéleződött hitelpiaci válságot is megszenvedi, hiszen a másodlagos (subprime) jelzáloghitelekkel kapcsolatos bajok - a hitelfeltételek szigorodásán át az ingatlanok értékvesztéséig - őt is sújtják.
A hitelválság kiéleződésekor, augusztus első felében, még úgy tűnt, ez lesz a legfontosabb szempont a nyíltpiaci bizottság ülésén; sokan egy menetrenden kívüli - természetesen monetáris enyhítést jelentő - alapkamatdöntésen se lepődtek volna meg (különösen miután a Fed rendkívüli intézkedéssel csökkentette a diszkontrátát). Ben Bernanke, a Fed elnöke azonban lényegében azonnal világossá tette, nem hagyja magát sürgetni; nem hatották meg az olyan sajtóbeli megjegyzések vagy elemzői utalások sem, amelyek szerint bezzeg az elődje, Alan Greenspan már gyorsabban lépett volna. (1992 és 2001 között Greenspan hat rendkívüli kamatdöntő ülést hívott össze, ebből öt alkalommal vágás lett az eredmény.) Bernanke, elődjével ellentétben, nem az üzleti életből, hanem az elmélet világából (a Princeton Egyetem közgazdasági karának az éléről) érkezett a monetáris politika világába, s döntéseit is ennek megfelelő alapossággal, a Fed elemzői csoportjának háttérmunkájára támaszkodva hozza meg - emlékeztetnek most a szakértők. Ennek hasznát maga Greenspan is elismeri: nagyszerű munkát végez - mondta Bernankéről -, nem vagyok benne biztos, hogy bármit is másképp csináltam volna. (A volt Fed-vezér mindezt abban a televíziós interjúban jelentette ki, amely lapzártánk után kerül adásba, de szövegét már csütörtökön ismertették; megszólalása az épp ma, a sorsdöntő kamatdöntés előtt egy nappal megjelenő könyvét - A felfordulás kora - felvezető promóciós kampány kezdete.) A 2006 januárjában távozó Greenspan azt is közölte, hogy bár tudatában volt, milyen folyamatok játszódnak le a subprime piacon, csak 2005 végére ismerte fel, mekkora jelentőségük lehet.
A holnapi döntés azonban legfeljebb léptékét illetően függhet a Fed-vezérek habitusától - derül ki az elemzői prognózisokból, illetve a határidős jegyzésekből. Utóbbiak alapján százszázalékosra vehető, hogy legalább 25 bázispontot farag kedden a nyíltpiaci bizottság a tavaly június óta 5,25 százalékos szövetségi alapkamaton - ez lenne az első vágás négy év óta -, sőt a múlt csütörtökön a jegyzések alapján már 50 százalékosnál nagyobbra nőtt az esélye egy 50 bázispontos mérséklésnek. Megfigyelők ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy Bernanke már világossá tette: felfogása szerint nem a Fed dolga, hogy kihúzza a csávából a nem elég prudens hitelfelvevőket, illetve befektetőket (ebben európai támogatásra is számíthat, hiszen hasonlóan fogalmazott a múlt héten Erkki Liikanen, az ECB kormányzó tanácsának tagja is). Ennek alapján az látszik valószínűbbnek, hogy ha a bizottság is mellé áll, akkor a visszafogottabb léptékű csökkentés mellett határoznak, jelezve ezzel azt is, hogy a Fed nagyon is odafigyel a fundamentumok alakulására - és elsősorban arra.
