A NAPI Gazdaság cikke
- Kezdjük a legaktuálisabbal: miről is szól az amerikai pénzpiaci válság? Nem voltak elég óvatosak a piacok a másodlagos jelzáloghitelekben rejlő kockázatokat illetően, esetleg a hibás árazás miatt alakult ki a krízis?
- A piacok pontosan felismerték, hogy a másodlagos jelzáloghitelek bár jövedelmezőek, egyúttal kockázatosak is. A növekvő kamatlábak mellett nem hiszem, hogy bárki számára is meglepő lett volna, hogy milyen kockázatokról van szó. Persze nem azért vállal valaki kockázatot, mert szeret veszíteni. Ami igazán meglepő, hogy kinek a tulajdonában vannak ilyen hitelek. A másodlagos hitelek annyiszor lettek újracsomagolva, újraosztva és átalakítva, hogy a piaci szereplők csak kapkodhatták a fejüket, ki mindenki rendelkezik velük. Mindenestre szívesebben dolgoznék egy olyan befektetési bankkal, amely a lehető legkevésbé van kitéve a másodlagos hiteleknek. Az egész olyan, mint egy forró krumpli, amit körbeadogatnak a gazdaság szereplői. Közben pedig számos középtávú hitelkonstrukció halt el egyszerűen azért, mert az emberek még kapcsolatba se akarnak kerülni azokkal, akiket érint a hitelprobléma. Mindezzel együtt a válság jelentősége eltúlzott, és a piacok különösebb megrázkódtatás nélkül meg fognak nyugodni.
- Előbb vagy inkább utóbb?
- Határozottan előbb.
- A pénzpiaci termékek egyre komplexebbé válnak - ezzel párhuzamosan a hasonló válságok gyakorisága is megnőhet?
- A befektetési bankárok nincsenek híján a képzelőerőnek, ha új termékről van szó. A CDO-k árazása jelenleg nem fejezi ki a valódi értéküket, és nem is logikus - maga az ötlet ugyanakkor, a különböző kockázatú hitelek közös portfólióba "csomagolása", nagyon is indokolt. Erős a nyomás, hogy jobb CDO-árazási modell jöjjön létre. A bankok és hedge fundok között természetes a verseny - ha nem elég jók az árak, az ügyfél máshoz fordul, az árkülönbség pedig összezsugorodik. A végén mindez stabilizálódik.
- Említette a hedge fundokat. Európai politikusok rendszeresen ostorozzák a hedge fund-ipart és szigorúbb szabályozást sürgetnek, mert nem elég átlátható a működésük és a verseny tisztaságát fenyegetik. Indokolt az aggodalom?
- Ezek a kritikák túlzóak. A hedge fundok transzparenssé tétele egyszerűen nem működne. A hedge fundok taktikájának része, hogy felvásárolnak vállalatokat, kicserélik a vezetőséget és keményebben tárgyalnak a szakszervezetekkel - ezzel pedig számos érdeket megsértenek. Ettől még nem rossz, amit tesznek, az új vezetéssel pedig olyan eredményeket érhet el a vállalat, amilyet korábban nem. A régi menedzsmentnek természetesen ez nem tetszik, miközben valószínűleg ők nem végeztek elég jó munkát. A hedge fundok működése ettől függetlenül természetesen törvényes kell hogy legyen, nem folytathatnak bennfentes kereskedelmet vagy ármanipulációt.
- A szigorú ellenőrzés hiánya nem vezethet az 1998. évihez hasonló krízishez, amikor egyetlen hedge fund, a Long Term Capital Management bedőlése kis híján világgazdasági összeomláshoz vezetett?
- A helyzet most alapvetően más, mert nem egy-két óriás hedge fund van a piacon mint akkor, hanem számos, és ha egy összeomlik ezek közül, a befektetők realizálnak ugyan némi veszteséget, de nyertek annyit az utóbbi években, hogy bőven pénzüknél legyenek. Az Enron is megdöbbentően csöndesen tűnt el: összeomlott egy óriás hedge fund rengeteg pénzzel, mégsem történt semmi.
- A világgazdaság másik kurrens jellegzetessége a rendkívüli pénzbőség. Úgy tűnik, szinte bármikor elérhető tetszőleges nagyságú likvid forrás. Mégis, honnan jön ez a rengeteg pénz?
- Komoly mennyiségű megtakarítás halmozódott fel olyanok kezében, akik nem tudnak mit kezdeni vele, mert nem látnak megfelelő lehetőséget a vagyon befektetésére. A világgazdaság helyzete rövid távon kedvezőnek tűnik, a hosszú távú kilátások azonban lényegesen kétségesebbek, elég, ha a globális felmelegedésre vagy a szociális rendszerek elégtelen működése miatt jövedelem nélkül maradó jövőbeli generációkra gondolunk. Ezek a hosszú távú kockázatok eléggé aggasztják a befektetőket ahhoz, hogy csak üljenek a pénzükön. Úgy tűnik, van egy hatalmas medence tele pénzzel, ami felhasználásra vár. Talán ha racionálisabban kezeljük az olyan problémákat, mint a bolygó megmentése vagy a jövő generációk sorsa, ezek a pénzek is átalakulnak majd befektetéssé.
- Vannak ugyanakkor olyan országok is - például Magyarország -, ahol a megtakarítási hajlandóság hagyományosan alacsony. Törekednie kell az államnak ennek kompenzálására?
- A megtakarítási ráta az Egyesült Államokban sem magas. A személyi megtakarítások mellett azonban lehetséges, hogy a vállalati szektorban keletkezik megtakarítás. A pénzpiacok feladata, hogy az egyéni és vállalati megtakarításokat becsatornázzák a befektetések irányába, az állam feladata pedig pusztán a csatorna működésének felügyelete és megóvása a különféle manipulációktól.
- Közgazdászkörökben nincs egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a gazdagnak és szegénynek nevezett országok fejlődési pályája között van konvergencia vagy utóbbiak végérvényesen leszakadtak. Melyik táborhoz tartozik?
- A különbség egyre csökken, ezt a folyamatot pedig elsősorban a globális pénzpiacok katalizálják. Néhány évvel ezelőtt Brazília, Oroszország, Mexikó, India vagy Kína szegény országnak számított, és nézzük meg, mára mi lett belőlük: fajsúlyos szereplők a világgazdaság színpadán. Ugyanez a helyzet számos közép-európai országgal, Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal vagy éppen a balti államokkal. Kis játékosok voltak a globális pénzpiacon, mára pedig egyre erősebbek. Kétségtelen, hogy vannak országok, amelyek leszakadtak, ezek azonban éppen azok az államok, amelyek belső tényezők, például instabilitás vagy rossz kormányzás miatt nem tudnak bekapcsolódni a világgazdaság vérkeringésébe.
- Melyek a világgazdaságban jelenleg zajló legjelentősebb változások?
- A pénzpiacok globalizációja a legfontosabb fejlemény. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a különbséget a felemelkedő piacok harminc évvel ezelőtti és mostani helyzete között. Akkor mindent egyedül kellett megoldani, lényegében csak belső finanszírozási forrásokat használhattak az országok. A gyors fejlődést produkáló államok, például Korea és Japán nagy központi beruházásokkal élénkítették a gazdaságukat. Ezzel szemben ma a finanszírozási célú tőke áramlik körbe a világban. Nincs másra szükség, csak egy jó ötletre - és némi tapasztalatra.
A Nobel-díjas közgazdász maga is sokat bukott a válságon - nyilatkozta tegnap az Indexnek. A válságnak nevezhető fázison szerinte túl vagyunk, az azonban biztos, hogy volt egy likviditási krízis. Ha csak néhány napra is, de elképesztően lezuhantak a kamatok, az Egyesült Államokban akár ötről három százalékra, mert a másodlagos hitelpiaci veszteségek minimalizálása érdekében rövid időre még ezt is elfogadták a befektetők - mondta.
A jegybankok szerinte helyesen avatkoztak bele a folyamatba azzal, hogy jelentős mértékű pénzt pumpáltak a rendszerbe. Egyes modellek most talán elveszítették a hitelességüket vagy túl egyszerűnek minősítik őket, de lesznek új, más módszerekkel dolgozó programok - állítja a matematikai modellek megbízhatóságával kapcsolatban Engle.Robert Engle általánosságban az infrastruktúrát és az olyan intézményeket támogatná az uniós forrásokból, amelyek a gazdaság zavartalan működését biztosítják. Szerinte nem érdemes konkrét fejlesztendő iparágakat megcélozni, inkább a piacra bízná, mely ágazatokat tartja erre érdemesnek. A világgazdaság egyik legsikeresebb innovációjának éppen azt tartja, hogy a hedge fundok és a magántőke-befektetők a világ bármely részéről képesek átcsoportosítani a tőkét, ha jó üzleti lehetőséget látnak valahol. A kormánynak csak a környezetet kell biztosítani - például hogy nem lesznek visszaállamosítások vagy a külföldi földvásárlók később is megtarthatják birtokaikat.
