Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kénytelenek voltak bővíteni az utóbbi időben az elemzők az olajárakat befolyásoló tényezők sorát: az olyan régóta figyelt szempontok mellé, mint az amerikai olajtartalékok állása, a Mexikói-öbölt veszélyeztető hurrikánok vagy a közel-keleti és az iráni helyzet, esetleg a terrorcselekmények, felsorakoztak egyes államok, illetve diktátoraik törekvései is. Ezek főleg azt szolgálják, hogy a nemzeti olajkincs, sőt a környezet sokáig érdektelennek tartott védelmére hivatkozva visszaállamosítsák vagy kezelésükbe vegyék azokat az energiaforrásokat, amelyeket egyszer már eladtak a nagy nyugati olajtársaságoknak, esetleg az eredetinél sokkal előnytelenebb szerződést kényszerítsenek rájuk.
A szaúd-arábiai olajhadsereg szervezése egyrészt megnyugtathatja a piacokat: végre komoly védelmet kap az esetleges terrorista támadásoktól a világ legnagyobb olajexportőre - ez elméletileg lefelé nyomná az árat. A hadsereg felállítását és fenntartását azonban az olajexportból kell majd fedezni, ez viszont inkább tovább drágítja az energiahordozót.
Az orosz mintát követő kazah elnök nagy előfutárai közé sorolhatja a populista latin-amerikai vezetőket is, de ugyanazzal a veszéllyel is kell szembenéznie. Azzal, hogy ezentúl visszafogottabban számíthat a korábban lelkesen szerződő nagy nyugati cégek beruházásaira, fejlesztéseire, üzemeltetői szakértelmére, és az ebből fakadó nehézségekért legfeljebb rövid távon kárpótolhatják a bizonytalanság miatt is emelkedő olajárak.
