Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A világ pénzpiaci szereplői közül vélhetőleg kevesen töltötték nyugodtan a hétvégét, miután a csütörtökön felfokozódott feszültségeket aligha oldották fel kielégítő mértékben a radikális jegybanki lépések. Azt követően, hogy az USA másodlagos (subprime) jelzáloghitel-piacának válsága már látnivalóan elérte Európát is (NAPI Gazdaság, 2007. augusztus 10., 1. oldal), az Európai Központi Bank (ECB) páratlan léptékben megnyitotta a pénzcsapokat, amit csaknem az összes meghatározó jegybank hasonló lépéssel követett. A nagyok közül csak a Bank of England nem mozdult, ám a Federal Reserve, a Bank of Japan, a svájci központi bank és társaik a Reuters adatai szerint nélküle is 48 óra alatt több mint 320 milliárd dollárnak megfelelő összeget pumpáltak szuperkedvezményes tendereken a piacba, hogy elkerüljék a fenyegető likviditáshiányt.
Az USA piacait átmenetileg sikerült is lecsillapítani (a pénteki, elég mozgalmas napot az S&P–500 index a pozitív tartományban zárta és a Dow Jones ipari átlag is alig esett), Európa és Ázsia azonban szenvedett (a londoni FTSE–100 több mint négy éve nem látott mértékű, 3,7 százalékos esést produkált). Utóbbit elemzők részben azokkal a félelmekkel magyarázzák, melyek szerint kiderülhet még, hogy az eddig ismertté váltnál több európai pénzintézet is megégette magát a nem elég stabil adósokat kiszolgáló subprime piac köré szervezett értékpapírokkal, részben azzal, hogy a gyors jegybanki intézkedéseket – mindenekelőtt az ECB-ét – sokan egyfajta pánikreakcióként értelmezték. (Mit tudhat az ECB, amit mi nem – fogalmazta meg a Financial Times a kereskedői aggályokat.) Többen ugyanakkor elkezdték kétségbe vonni, hogy az eurózóna központi bankja ezek után is meglépi-e a szeptemberre biztosan jelzett kamatemelést, sőt olyan találgatások is voltak, hogy a Fed nyíltpiaci bizottsága rendkívüli ülésen csökkenti, már ezen a héten, a több mint egy éve változatlan kamatot. Ez utóbbitól – csakúgy, mint az ECB esetleges hasonló lépésétől – hamar elkezdték óvni az illetékeseket a józanabb kommentárok, mondván, ezzel csak a pénzpiaci pánik erősödne egy olyan helyzetben, amikor a reálgazdaság alapvetően rendben van.
Az összehangolt jegybanki/pénzpiaci akciókat megfigyelők persze így sem zárják ki (emlékeztetve például a Long Term Capital Management 1998-as összeomlására, amikor a Fed azért kényszerült mentőakciót szervezni, hogy a bedőlő hedge fund-óriás ne temesse maga alá a piacokat). Ezek bekövetkezte – a még esetleg megteendő pénzintézeti „vallomásokon” túl – nagyban függ a héten ismertté váló makroadatoktól, mert azok alapján is megpróbálhatják prognosztizálni a piacok, mennyire bírna ki a világgazdaság egy esetleges hitelválságot. Az eurózóna már holnap eligazítással szolgál, hiszen nemcsak a valutaövezet egészének második negyedéves GDP-adatát teszik közzé, hanem a két legnagyobb gazdaságáét is (Németország, Franciaország). Legalább ilyen érdekes lesz az USA szerdán ismertté váló júliusi inflációs adata, illetve a pénteki michigani fogyasztói bizalmi index is – a Reuters elemzői konszenzusa az utóbbi, nagy figyelemmel kísért mutató csökkenését jelzi, ami azt vetítené előre, hogy az USA gazdasági motorját jelentő lakossági fogyasztás is lefékeződhet.
