Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az olasz költségvetés, egyszersmind a kormánykoalíció életesélyeit nagyban növelő megállapodásra jutott péntekre virradóra Romano Prodi balközép kormánya a szakszervezetekkel. A tét a nyugdíjreform folytatása volt, oly módon, hogy el tudják fogadni a kormányban részt vevő baloldali pártok – köztük a kommunisták –, a munkavállalói képviseletek, valamint a túlzottan deficites olasz büdzsé miatt aggódó EU-illetékesek is. A még a mostani ellenzék által kidolgozott ütemterv szerint jövőre kellett volna 60 évre emelkednie a nyugdíjkorhatárnak a mai 57 évről, majd 2014-re érték volna el a 62 évet. Ez évi 9 milliárd euró megtakarítást jelentett volna 2010-től kezdve, de a keményebb baloldali erők az általuk elvben támogatott Prodi-kormány megalakulása óta hangsúlyozták, hogy ilyen ugrásszerű korhatáremelést nem tudnak elfogadni.
A hosszú, kormányválsággal is fenyegető viták után elért kompromisszum értelmében a jövő évtől 58 évesen mehet nyugdíjba az, akinek megvan 35 év szolgálati ideje. 2009-től az vonulhat vissza, akinek az életkora és szolgálati idejének az összege eléri a 95-öt (ezen belül az életkor legalább 59 év). 2011-től a kulcsszám 96 lesz (legalább 60 éves életkorral), 2013-tól pedig 97, 61 éves kortól fölfelé. A veszélyes munkakörben, illetve három műszakban dolgozókat nem érinti az emelés.
Prodi nyilatkozatai szerint biztosra veszi, hogy ősszel a parlament mindkét háza megszavazza a tervezetet. Az első piaci kommentárok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy most csak a nyugdíjkorhatárral kapcsolatban egyeztek meg az alku résztvevői. 2010-re halasztották viszont annak a felülvizsgálatát, hogy a nyugdíj kiszámításánál a jövőben miként vegyék figyelembe az aktív években elért keresetet, márpedig a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát ez alapvetően meghatározza. Igaz, ha tartják magukat a mostani tervekhez, akkor ezt három év alatt levezénylik a jobboldal által tervezett tíz év helyett.
