Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több mint 110 fejlődő ország szerint itt az ideje a duopólium megszüntetésének, vagyis annak a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) második világháború utáni megalakulása óta élő gyakorlatnak, hogy míg az előbbi vezetőjét az Egyesült Államok, az utóbbiét az Európai Unió adja. Az ebből az osztozkodásból kimaradt államoknak az a véleménye, hogy képességnek és szakértelemnek, nem a nemzeti hovatartozásnak kell döntenie a posztok betöltéséről – nem is titokban remélve, hogy közülük adhatja valamelyik e nagy presztízsű tisztséget betöltő személyt. Mivel néhány hete a Világbank élén megtörtént a vezetőcsere, és az intézmény amerikai irányítás alatt maradt, most az IMF-re koncentrálnak, miután a spanyol Rodrigo Rato, annak jelenlegi vezérigazgatója váratlanul bejelentette: októberben visszavonul, hogy családjának szentelje idejét.
Pedig már az EU-n belül is megindult az utódlási harc. A franciák közölték, hogy vissza akarják kapni ezt a posztot, amit 2000-ig több mint húsz éven át ők tölthettek be, sőt nem hivatalosan azt is elárulták: az ellenzéki szocialista Dominique Strauss-Kahn volt pénzügyminisztert fogják javasolni. Az ambiciózus lengyelek szerint viszont itt az ideje, hogy az új tagországok is komoly pozíciókhoz jussanak, s e szerepre a legalkalmasabbnak a lengyel „gazdasági csoda” atyját, Leszek Balcerowicz volt pénzügyminisztert és jegybankelnököt tartják. Mellettük emlegetnek brit és olasz jelöltet is.
