Hideg zuhannyal felérő mutatót tett közzé tegnap a német ZEW gazdaságkutató: a mannheimi intézet nagy figyelemmel kísért befektetői bizalmi indexe 20,3 pontra esett vissza júniusban a májusi 24-ről, miközben a Bloomberg és a Reuters elemzői konszenzusa is 29 pontot ígért. A következő hat hónapra szóló várakozások mellett a ZEW a jelen helyzetről is megkérdezte a felmérésébe bevont csaknem háromszáz elemzőt, illetve intézményi befektetőt: ennek a mutatója 88,7 pontra emelkedett a májusi 88-ról. A ZEW elnöke, Wolfgang Franz ezt úgy kommentálta közleményében, hogy a jelen helyzet megítélése már annyira jó, hogy innen már nincs hová javulni.
A bizalmi index drasztikus visszaesését egyértelműen az eurózóna alapkamatának eddigi és beígért emelésével magyarázzák az elemzők; néhányuk szerint a 4 százalékos, csaknem ötéves magasságban levő kamat mellett az erősödő német gazdasági növekedés már elérte lehetősége határait. Ezt mutatták a legutóbb közzétett makrodatok is: az ipari termelés áprilisban hat hónap óta először csökkent (az előző hónaphoz képest 2,3 százalékkal), ugyanakkor visszaestek a feldolgozóipar megrendelései is, ezenkívül a májusi kiskereskedelmi forgalom is elég gyengére sikeredett. Egyes elemzők úgy vélik, a borús ipari adatok átmeneti jelenségnek bizonyulhatnak és a német bővülésben még van tartalék, mindenesetre a mostani várakozásokat számottevően befolyásolhatták.
Mindemellett a befektetői hangulatot valószínűleg a kamatemelési aggályok határozzák meg elsősorban, ezt igazolja az is, hogy az eurózóna egészére vonatkozó várakozások indexe júniusban 19 pontra esett vissza a májusi 22,3-ről. Abban pedig aligha lehet bízni, hogy a közeljövőben enyhül a mindenekelőtt az inflációra figyelő Európai Központi Bank (ECB) szigora, sőt.
A bank kormányzótanácsának tagja, Lorenzo Bini Smaghi éppen tegnap fejtette ki egy berlini gazdasági konferencián: fennáll a veszélye annak, hogy a mostani erőteljes gazdasági fellendülés közepette alábbhagynak a reform-erőfeszítések az euróövezet számos tagjánál, köztük Németországban is. Márpedig ha a reformfolyamatok leállnak, akkor a vártnál gyorsabban újra felerősödhet az inflációs nyomás, és a monetáris politika is további szigorításra kényszerül. A gyengébbek kedvéért Bini Smaghi másik megközelítésből is összefoglalta a lényeget: a kamatemelés folytatódásának kockázatai miatt aggódó kormányoknak és szociális partnereknek azt tudom mondani – hangsúlyozta beszédében –, hogy egy ilyen kockázat ellen azon reformok továbbvitelével lehet a legjobban védekezni, amelyek erősítik a növekedési potenciált és enyhítik az inflációs nyomást akkor is, amikor a gazdaság felszálló ágban van.
