Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
George Bush amerikai elnök régi támogatóját, az 53 éves Robert Zoellicket javasolta a Világbank elnöki posztjára. Zoellick már 2000-ben is elkötelezetten kampányolt Bush mellett az elnökválasztási küzdelemben, majd különböző kormányzati posztokon szolgálva 2006-ig lojális támogatója marad az elnöknek. Bush első kereskedelmi megbízottjaként részt vett a világkereskedelmi tárgyalások dohai fordulójának előkészítésében és ő zárta le a tárgyalásokat Kínával és Tajvannal a két ország csatlakozásáról a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). A második Bush-adminisztrációban külügyminiszter-helyettesként dolgozott, fő feladata az amerikai–kínai kapcsolatok ápolása volt. Tavaly felmerült, hogy ő lesz a pénzügyminiszter, de a posztra végül Henry Paulsont, a Goldman Sachs befektetési bank vezérigazgatóját nevezték ki, Zoellick viszont a Goldman Sachsnál kapott igazgatói beosztást.
James Baker, az idősebb Bush kormányának külügyminisztere szerint Zoellick jelölése jó választás, miután kiváló külpolitikai tapasztalatokkal rendelkezik és alkalmas a csapatmunka megszervezésre. Bár fejlesztési területen hiányosak az ismeretei, pragmatikus hozzáállása, konszenzusteremtő képessége átsegítheti az ebből fakadó nehézségeken. Barney Frank, a képviselőház pénzügyi bizottságának demokrata párti elnöke szerint viszont hiba volt Zoellick jelölése, miután elődje, Paul Wolfowitz után ő is csak egy magas rangú tisztviselő Bush külpolitikai csapatából, egy a „nemzetbiztonsági hivatalnokok” közül. Tény, hogy Zoellick – Wolfowitzcal és Donald Rumsfelddel, az iraki háború idején hivatalban volt védelmi miniszterrel együtt – egyike volt annak a 18 konzervatív politikusnak, akik 1998-ban nyílt levélben követelték Bill Clinton akkori elnöktől, hogy mozdítsa el a hatalomból Szaddám Huszein iraki elnököt.
Paul Wolfowitz azért kényszerült lemondásra a Világbank elnöki posztjáról, mert pozícióját felhasználva járt közben élettársának előmeneteléért és fizetésemeléséért a banknál.
