Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió több nagy célt is kitűzött maga elé a 2000-es évek első tizedének végére – elég a versenyképességi listák élét megcélzó lisszaboni reformfolyamatra gondolni –, ezek között az egységes európai fizetési övezet (angol rövidítése után SEPA) tűnt az egyik legracionálisabbnak. A cél az, hogy 2010-re a határokon átnyúló banki tranzakciók az Európai Unión – tehát nem csak az eurózónán – belül ugyanolyan gyorsan menjenek, mint az egyes országokon belül, és persze ne is kerüljenek többe (sőt, lehetőleg legyenek olcsóbbak). A szándékkal szinte mindenki egyetértett, de az uniós pénzügyminiszterek tanácskozásain rendre csak annyit sikerül leszögezni, hogy az előrehaladás lassú, a konkrét lépések számos akadályba ütköznek.
A SEPA rendszerét 2008. január 1-jére kellene felállítani és 2010-re kellene teljesen felváltania a nemzeti fizetési rendszereket; ehhez képest a belső piacért felelős biztos, Charlie McCreevy 2006. november 21-én is csak annyit tudott mondani az Európai Parlamentben, hogy most már gyors lépésekre volna szükség. A piac technikai értelemben sebesen fejlődik, a törvényhozás azonban lemaradásban van – figyelmeztetett a biztos. A szabályozások kidolgozói ugyanakkor a bankokra mutogatnak, mondván, ők is minden lehetséges eszközzel hátráltatják az átállást, hiszen a SEPA együtt járna a tranzakciós díjak, vagyis a banki bevételek csökkenésével. Egy a legutóbbi EU-pénzügyminiszteri tanácskozással egy időben, november 28-án tartott brüsszeli banki konferencián elhangzottak szerint évente összesen mintegy 20 milliárd euró bevételtől kellene elbúcsúznia az EU mintegy hétezer bankjának, igaz, ezzel egy időben új lehetőségek is megnyílnának előttük, például a mainál bővebb nemzetközi szolgáltatások nyújtásával. Komoly ellenállásba ütközik viszont a bankok részéről az az elképzelés, hogy a tranzakciók piacához nemcsak ők férhetnének szabadon hozzá, hanem a teljes körű banki tevékenységeket nem végző pénzügyi szolgáltatók is.
A határidők mindenesetre már így is alig tűnnek betarthatónak, részben azért, mert Finnország nem különösebben preferálta a témát most, kifutófélben levő elnöksége idején (a Reuters által hivatkozott, meg nem nevezett uniós források szerint Helsinki nincs meggyőződve arról, hogy a nemzetek fölötti fizetési rendszer jobb lenne a nemzetieknél). A finn elnökség így legfeljebb egy olyan jelentést produkál majd a témában, amelyik összegzi az eddig megtett utat – a 2007 első félévében elnöklő Németországra hagyva a kényes kérdések tisztázását.
