Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hogyan határozná meg Tajvan helyét a világgazdaságban?
– Szigetországunk esetében azt hiszem, nyugodtan beszélhetünk gazdasági csodáról. A szigeten 22,7 millió ember él, a gazdasági növekedés üteme az elmúlt évtizedben évi 7-8 százalékkal bővült, bár tavaly a bruttó hazai termék növekedése 4 százalékra lassult. Ennek ellenére egyetlen év alatt 8 milliárddal, 353 milliárd dollárra nőtt a valutatartalék, ami Kína és Japán után a világon a legnagyobb. Tajvan a világ hetedik legnagyobb tőkebefektetője. Az egy főre jutó GDP 16 676 dollár, a sziget a világ harmadik legnagyobb információtechnológiai gyártója – például itt készül a világ notebookjainak közel 40 százaléka, a szkennerek 95, a monitorok 55 százaléka.
– Milyen út vezetett ide?
– Tajvan szigete, amelynek területe Magyarország területének mintegy harmada, több mint ötven éven át japán gyarmat volt, a megszállók mezőgazdasági termelésre szakosították. Ilyen volt a helyzet, amikor 1,8 millió menekülttel együtt a szárazföldről ide érkezett 1949-ben a Kínai Köztársaság kormánya. A sziget akkori hatmillió lakosának érdekében a kormány három év alatt gyökeres földreformot hajtott végre, és a kötelező oktatás bevezetésével előkészítette a következő évek fejlődését. Munkaerő tehát volt, de hiányzott a tőke és a technológia, amin 1966-ban exportzónák kialakításával változtattak. A kedvező befektetési lehetőségeknek köszönhetően felvirágzott a könnyűipar, a vevők az egész világon találkozhattak a tajvani cipőkkel, esernyőkkel, tranzisztoros rádiókkal, fényképezőgépekkel. Majd tíz kiemelt projekttel – köztük sztráda-, repülőtér- és kikötőépítés, hajógyártás – a kormány megalapozta a nehézipar infrastruktúráját. Az egy főre jutó GDP összege 1970-re már 2000 dollár volt – a kezdetinek a tizenötszöröse.
A tajvani gazdaság piaci orientációjú, de meghatározó szerep jut benne az államnak, amely az ipar, a tudomány és a technika szakértőivel konzultálva kijelöli a fő irányokat és támogatja azokat. Szigetünk nélkülözi a természeti erőforrásokat, csak az emberek szorgalmára és alkotóképességére építhetünk. Kezdetben kedvező volt számunkra a világgazdasági helyzet, mert kevesen tudtak csak munkaigényes cikkeket olcsón szállítani, így óriási piacunk volt. Amikor a hetvenes évek végére ez a helyzet megváltozott, mi már fel voltunk készülve a váltásra – gazdaságunk átállt a tőkeintenzív és high tech termékekre, valamint a biotechnológiára. Gazdaságunk szerkezetét igen rugalmassá teszi, hogy a japán éa a dél-koreai modellel szemben nálunk a kis- és középvállalati forma az uralkodó.
– Milyen a gazdasági viszonyuk Kínával?
– A tajvani befektetők elsőként jelentek meg Kínában, és bár a kormány tiltja a közvetlen tőkebefektetéseket, tavaly már hivatalosan is 51,8 milliárd dollárra becsülték kínai invesztícióink értékét (nem hivatalosan viszont meghaladja a 100 milliárd dollárt), így mi vagyunk a legnagyobb befektetők ezen az óriási és hozzánk oly közeli piacon. Kereskedelmi forgalmunk értéke meghaladja a 600 milliárd dollárt, ezzel Kína a legnagyobb kereskedelmi partnerünk, megelőzve Japánt és az Egyesült Államokat.
– És milyenek a kereskedelmi kapcsolataik Magyarországgal?
– A térségben Magyarország a legnagyobb kereskedelmi partnerünk, és kapcsolataink igen gyorsan fejlődnek. Míg 2004-ben még csak mintegy 400 millió dollár volt a forgalmunk (ebből 90 millió a magyar export), tavaly már 514 millió, amiből 124 millió dollár volt a magyar kivitel. Tajvaniak eddig 250 millió dollár értékben fektettek be Magyarországon, de más módon is szívesen hozzájárulnának a kapcsolatok bővítéséhez. Például hasznos, átadható tapasztalatokkal rendelkeznek arról, hogyan lehet a gazdaságban hasznosítani az alapkutatások eredményeit – amelyekben a magyarok erősek.
