Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A két világháború vagy a nagy gazdasági világválság hatásához fogható mértékű gazdasági és társadalmi összeomláshoz vezethet még ebben az évszázadban a globális éghajlatváltozás – állapította meg az a hétfőn közzétett jelentés, amelyet Sir Nicholas Stern, a Világbank volt vezető közgazdásza készített a brit kormányzat számára. A jövőre várhatóan a kormányfői posztért induló Gordon Brown pénzügyminiszter megbízásából készült 700 oldalas dokumentummal első ízben szállt be komolyan a klímaváltozásról folyó nemzetközi vitába egy élvonalbeli közgazdász, rögtön elég ijesztő számokkal. Eszerint ha minden a mostani mederben zajlik tovább, akkor a világ GDP-je legalább 5, de akár 20 százalékkal is csökkenhet néhány évtizeden belül, 200 millió ember kényszerülhet elmenekülni a szárazság vagy az árvizek miatt; a föld nagy része emberi életre alkalmatlanná válhat, a globális átlaghőmérséklet pedig 2-3 Celsius-fokkal az 1750–1850 közötti érték fölé emelkedhet. Mindez a legszegényebb országokat sújtja majd legelőször és a legkeményebben, de a közvetett hatásokat a levegőszennyezésért leginkább felelős gazdagok sem úszhatják meg.
Az éghajlatváltozást kiváltó üvegházhatást okozó gázok szintje az atmoszférában 2050-re még akkor is az ipari forradalom előttinek a duplájára nőhet, ha kibocsátásuk mostantól kezdve nem növekszik. Ha a világ nem tesz semmit, akkor minden tonna ma kibocsátott szén-dioxid legkevesebb 85 dollárnyi kárt okozhat. Ezekkel a költségekkel nem számolnak a befektetők és a fogyasztók mostani döntéseik meghozatalánál – írta a Bloomberg Stern megállapításainak ismertetésekor.
A világ GDP-jének 1 százalékát (mintegy évi 350 milliárd dollár) azonnal a klímaváltozások megfékezésére kell fordítani, hogy elkerülhetők legyenek a későbbi nagyobb költségek – szögezi le a jelentés. A fejlett országoknak 2050-re 60-80 százalékkal csökkenteniük kell az olaj és a szén elégetéséből származó kibocsátást, az áram 60 százalékát más alapú forrásból kell megtermelni, a GDP egy egységére jutó kibocsátást pedig a mai negyedére kell leszorítani. Mindennek érdekében a duplájára, évi 20 milliárd dollárra kell növelni az e célra szánt kutatási kiadásokat és fokozni kell a kibocsátást megfogó eszközök, például a föld alatti szén-dioxid-tárolók használatát, az erdőirtásoknak pedig rögtön véget kell vetni.
A Stern-jelentést nem véletlenül tették közzé éppen most: jövő hétfőn, november 6-án kezdődik Nairobiban az ENSZ éghajlatügyi tanácskozása – emlékeztetett a Reuters –, amelyen a 2012-ben lejáró kiotói egyezmény jogutódján is dolgoznak majd. A kiotói egyezményben 35 fejlett ország kötelezte magát szén-dioxid-kibocsátása korlátozására, de nem csatlakoztak hozzá olyan szereplők, mint Kína, India és a világ legnagyobb kibocsátójának számító USA.
