Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A harmadik nap után már egyre szélesebb perspektívában helyezik el a budapesti zavargásokat a nemzetközi kommentárok: miután a hazugság/őszinteség politikai hasznosságának – hazabeszélésekre is alkalmat adó – kérdését kimerítették, a vezérfonal mindinkább az, hogy a magyar helyzet is ékesen bizonyítja, mennyire elegük van már a közép-európai országoknak az utóbbi másfél évtized drámai változásaiból. Gyakori mellékszál az a finom – olykor kevésbé finom – sejtetés, hogy ezek talán még mindig nem elég méltók az EU-tagságra, ha már a sokáig mintagyereknek számító Magyarországon is ilyesmik fordulhatnak elő. Árulkodó a szóhasználat is: azokat az országokat, amelyeket az utóbbi időben – bő két évvel az uniós csatlakozás után is – többnyire új EU-tagoknak szoktak hívni, megint többször illeti a világsajtó az ex-kommunista, posztkommunista jelzőkkel. A korrekt budapesti tudósításokat közlő Financial Times szerkesztőségi írásában egyenesen az egykori Varsói Szerződés államaiként emlegeti a közép-európai országokat, amikor rátér a lényegre: a nyugat-európai szavazók érthetően idegesek amiatt, hogy olyan országok előtt nyitották meg kényelmes klubjuk ajtaját, amelyek demokratikus berendezkedése még törékeny lehet. A brit üzleti napilap kommentátora emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság a jövő héten várhatóan zöld jelzést ad Románia és Bulgária 2007. januári csatlakozásának, noha vannak még kételyek politikai stabilitásukat, illetve a korrupció elleni küzdelmüket illetően. A kiszivárgott hírek szerint a két újoncot szoros ellenőrzés alatt tartják majd, vagyis olyan feltételekkel léphetnek be, amilyeneket 2004-ben nem szabtak: Brüsszel szigorúan figyeli majd a magatartásukat, és ha rosszul viselkednek, akkor nem kapnak uniós támogatást. A klubhoz kötődés nem a bürokratikus szabályok betartásán múlik – tanít a FT cikkírója –, hanem azon, hogy meg kell tanulni a politikai szabályoknak megfelelő magatartást.
Megértőbben kommentálta a helyzetet Jiri Pehe, aki egykor Václav Havel cseh államfő tanácsadója volt; a közép-európai országok lakói nemcsak a gazdasági változások átvészelésére kényszerültek rá – fejtette ki a Reutersnek –, hanem a gondolkodásmód megváltozásának átvészelésére is. Ennek nyomán viszont jobb kormányzást követelnek vezetőiktől is, akik a múltban számíthattak arra, hogy az állampolgárok zöme szemet huny a korrupció fölött és elfogadja a status quót. Ma már többet várnak el politikusaiktól és ezt éreztetik is velük – mondta a prágai egyetemi tanár.
Hogy a politikusok mit kezdhetnek a történtekkel, azt egy meg nem nevezett nyugati diplomata foglalta össze: mindannyian megértették a Magyarországról érkező üzenetet, kérdés, milyen tanulságot vonnak le belőle: azt, hogy ne hazudj, vagy azt, hogy ne kapjanak rajta.
