Egyszerre mutatkozott optimistának és ha nem is pesszimistának, de legalábbis óvatosnak az IMF tegnap közzétett világgazdasági előrejelzésében. A nemzetközi pénzügyi szervezet jövő heti szingapúri közgyűlése elé időzített jelentésben az IMF a fél évvel korábbihoz képest megemelte a globális növekedésre adott előrejelzését: szakértői szerint az idén 5,1 százalékkal, jövőre 4,9 százalékkal bővül a világ GDP-je (áprilisban mindkét szám 0,2 százalékponttal alacsonyabb volt). Az USA gazdasági lassulását az Európában és a feltörekvő országokban tapasztalható fellendülés ellensúlyozza – teszi hozzá a jelentés –, s ha a 2006-ra jelzett adat helyesnek bizonyul, akkor a mostani lesz a legerősebb négyéves növekedési periódus a hetvenes évek eleje óta.
A látványos fejlődést azonban a szokásosnál is több veszély fenyegeti: a kockázati tényezők közül az inflációt, az ennek megfékezését célzó kamatemeléseket, az olajárakat és az egyesült államokbeli lakásépítések alakulását emelte ki a valutaalap vezető közgazdásza. Raghuram Rajan az utóbbi tényező fontosságára a Reutersnak adott interjújában külön is rámutatott, hozzátéve, hogy igazából akkor lesz baj, ha a lefékeződés túl hirtelen lesz, illetve átfordul a fogyasztás általános, számottevő visszaesésébe. Az Egyesült Államok idei növekedésére adott áprilisi prognózisán az IMF nem változtatott, a jövő évit azonban 0,4 százalékponttal lerontotta. Rajan szerint a Fed jól tette, hogy augusztusban leállt a kamatemelésekkel, de a túl hosszú szünet is kockázatos lehet, tekintettel az inflációs nyomásra és a munkaerőköltségek növekedésére.
Az eurózóna gazdasága korábbi teljesítményéhez képest valósággal száguld: az idén 2,4 százalékkal is növekedhet, szemben a tavalyi 1,3-del és jövőre is csak 2 százalékra lassul a bővülés. Mindez nagyrészt Európa legnagyobb, sokáig gyéren teljesítő gazdaságának, a németnek köszönhető: „Németország nyerő szériában van” – fogalmazott sajtóértekezletén az IMF vezető közgazdásza, aki szerint a teljes elégedettséghez már csak az kell, hogy a német export és a beruházások után a fogyasztás is megugorjon. A jelentés leszögezi, hogy az árstabilitás érdekében középtávon még szükség lehet további ECB-kamatemelésekre, de hozzáteszi, hogy csak akkor, ha a gazdasági növekedés a vártnak megfelelően folytatódik. (Az eurózóna központi bankja tavaly decemberben kezdte feljebb vinni a kamatot a történelmi mélypontnak számító 2 százalékról, most 3 százaléknál tart és a piac arra számít, hogy ez év végére a 3,5 százalékot is elérheti.)
A világgazdaság motorját azonban messzebb kell keresni: persze nem Japánban – bár az IMF elismeréssel nyugtázza, hogy a szigetország kifelé tart a hétéves deflációs periódusból –, hanem Indiában és Kínában. Az előbbi 2007-es növekedésére adott prognózist egy egész százalékponttal, 8,3 százalékra emelték a szakértők, utóbbitól pedig az idén és jövőre is 10 százalékot várnak; 2006-ban ezzel már negyedik éve lehet két számjegyű a kínai bővülés. Pekingnek leginkább azt tanácsolják a szakértők, hogy rugalmasabb árfolyam-szabályozással engedje erősödni a jüant külkereskedelmi többlete csökkentése, illetve devizatartaléka kordában tartása érdekében. Erre a globális egyensúlyi helyzet javítása miatt is nagy szükség volna, hiszen jelenleg az USA hatalmas deficitjei állnak szemben a feltörekvő ázsiaiak, illetve az olajtermelő országok masszív többleteivel.
