Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lámfalussy Sándor, a Belgiumban élő közgazdászprofesszor – akit az Európai Monetáris Intézet (az ECB elődje) igazgatójaként az euró egyik szülőatyjának tekintenek – úgy véli, hogy Magyarország számára létkérdés az euró bevezetése. A költségvetési hiány jelenlegi szintje azonban szerinte az euró célkitűzésétől függetlenül is tarthatatlan. A következetes reformpolitika önmagában is meghozza gyümölcsét, amit a professzor Olaszország és Belgium példáján világít meg. Az euró bevezetése előtt mindkét ország hatalmas államadósággal küszködött, a GDP-arányos 60 százalékos maastrichti referenciaérték közel kétszeresét kellett ledolgozniuk. Ehhez eltérő stratégiát választottak: Róma csak egyszeri, kampányszerű kiigazítást hajtott végre, hogy eleget tegyen az euró bevezetése feltételeinek, míg Brüsszel következetes, lényegi államháztartási reformpolitikát folytatott, aminek eredményeként a költségvetés szufficites lett. Hogy melyik a helyesebb út, jól mutatja: Olaszország azóta is küzd a deficittel és továbbra is adós a reformokkal.
Lámfalussy, előrebocsátva a probléma komplexitását, úgy véli: nem érdemes voluntarista módon erőltetni a váltóárfolyam-mechanizmusba, az ERM II-be való belépést, mert ha az ország valutájának stabilitása nem őrizhető meg, azt a piac úgyis jelzi. Akkor érdemes ezt megtenni, ha a gazdaság állapota garantálja a sikert. Erről egyébként nemcsak a csatlakozó ország dönt, az EU gazdasági és pénzügyi bizottsága, valamint az Európai Központi Bank is mérlegel.
