Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos régi uniós tagállam csatlakozott az idén májusban a már a 2004-es bővítéskor nagyvonalúan döntő Nagy-Britanniához, Írországhoz és Svédországhoz, és ők is megnyitották munkaerőpiacukat a még mindig az „újak” csoportba sorolt, zömmel közép-európai uniós tagok előtt. Az azóta publikált adatok több mítosszal is leszámolnak. Az új tagállamokból nem indult meg a népvándorlás a régiek felé, a bővítés nem jelentett különösebb fenyegetést a régi tagállamok munkaerőpiacán, és ezért sokak szerint nem is volt indokolt a korlátozás.
Ugyanakkor az sem igaz, hogy a nyitás egyértelműen bejött a fogadó országoknak – bár azt például a britek elismerik, hogy a gazdasági növekedésnek lökést adtak, miközben segítettek a béreket féken tartani. Nagy-Britanniában a nyitás előtt egy kormányzati felmérés úgy számolt, hogy az évtized végéig évente nettó 13 ezer munkavállaló érkezik majd az újaktól (tehát figyelembe véve azokat is, akik egy idő után visszamentek). Ezzel szemben eddig több mint 600 ezer kelet-európai keresett munkát a szigetországban a bővítés óta eltelt két évben, közülük 427 ezer a foglalkoztatott, a többiek elsősorban az építőiparban tevékenykedő önállóak.
Románia és Bulgária várható jövő évi – de legkésőbb egy évre rá esedékes – csatlakozása előtt óriási nyomás nehezedik Londonra, hogy ne nyissa meg előttük a munkaerőpiacot. A konzervatív párt mellett maguk a munkaadók is az elzárkózást sürgetik, attól tartva, hogy a már meglévő szociális feszültségek tovább súlyosbodnának, és ezt a terhet a brit társadalom nem viselné türelemmel. Fő érvük, hogy a friss bevándoroltaknak lakást, egészségügyi ellátást és iskolákat kell biztosítani, de a források hiányoznak ehhez (a bevándoroltak közül ez idő tájt mindössze 3519-en részesülnek munkanélküli-segélyben).
A brit kormány ugyan még nem döntött, de az előjelek nem kedvezőek: az idén a munkanélküliek száma az elmúlt négy évben a legmagasabb, meghaladja a 900 ezret, a ráta 5,5 százalékos. A szakszervezetek egyértelműen a bővítést teszik felelőssé ezért. A jobboldali és a bulvársajtó sem kér a nyitásból, míg a baloldali és a minőségi napilapok – mint a Financial Times vagy a The Independent – óva intenek a megkülönböztetéstől, miközben a gazdasági haszon mellett a politikai előnyt is hangsúlyozzák: London szövetségeseket nyert a két évvel ezelőtti gesztussal. A legtekintélyesebb gazdasági hetilap, a The Economist viszont az elzárkózás mellett érvel legfrissebb számában: a megváltozott politikai helyzetben – például az EU-alkotmány megfeneklése nyomán – a további nyitásnak nem lenne sok külpolitikai hozadéka, ugyanakkor Románia és Bulgária különösen szegény ország, azokból tehát még többen indulnának el szerencsét próbálni.
Írországban szintén aggodalommal várják az újabb bővülés utáni áradatot: növekvőben az állástalanok száma, a bérszínvonal csökken, mert az új tagok munkavállalói letörik a béreket, ráadásul a legális munkavállalás lehetősége ellenére látványosan több a feketemunkás, főként lengyelek – ők az új tagországokból legálisan érkezetteknek is a hatvan százalékát teszik ki a két szigetországban. Szófiai adatok szerint ugyanakkor mintegy kétszázezer bolgár várja ugrásra készen a lehetőséget, hogy az EU-csatlakozás utáni első két-három évben külföldön próbáljon szerencsét. Mindez azt valószínűsíti, hogy a két balkáni országgal szemben még azok az országok is élnek a korlátozás jogával, amelyek két éve rögtön nyitottak.
