Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nézeteltérés van az EU-tagállamok között annak megítélésében, hogy miként értelmezzék azt a bővítési feltételt, amely szerint további országok felvételére magának az EU-nak is alkalmasnak kell lennie. A héten sorra kerülő csúcstalálkozóra készülő osztrák elnökség azt javasolja, hogy a csúcs rendeljen az Európai Bizottságtól egy jelentést, amely pontosan körvonalazza, mit is jelent az unió „felvevőképessége”. A tagság koppenhágai kritériumrendszerében szerepel ugyan az EU alkalmassága is, de ezen eddig jobbára két elemet értettek: a bővítés anyagi következményeinek vállalását és az intézményrendszer, elsősorban a döntési mechanizmus olajozott működését. Bécs azonban ennél messzebbre menne: tovább finomítaná a feltételrendszert, méghozzá olyan, nehezen megfogható „puha” kritériumokkal, amilyen például a közvélemény figyelembe vétele. A kezdeményezést főként az új tagállamok nehezményezik, de a bővítés mellett álló London sem támogatja. Ausztria ugyanakkor számíthat a francia és a holland rokonszenvre: mindkét országban leszavazták az EU alkotmányát, ezt pedig szívesen magyarázzák a bővítési fáradtsággal. Hága ráadásul további szigorításokat szorgalmaz, például változtatna a csatlakozási tárgyalások jelenlegi rendszerén, amelyben a legkönnyebb fejezeteket nyitják meg elsőként – a hollandok a problematikusabb fejezetekkel kezdenék, amelyekben a nehezebben teljesíthető kihívásokkal kellene foglalkozni. Az Európai Parlament is felszólította a tagállamokat, hogy bízzák meg Brüsszelt a felvevőképesség pontos definiálásával, de ezt megfigyelők inkább azzal magyarázzák, hogy az unió csökkenteni szeretné a gumiparagrafusok számát. Ha viszont a bizottság kidolgozná a kritériumrendszert, azzal az EU előtt álló intézményi feladatok is világossá válnának. Az alkotmány leszavazásával és jegelésével ugyanis a reform lelassult, holott abban még most is mindenki egyetért, hogy a dolgok így nem mehetnek tovább.
