Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Zsinórban tizenötödik hónapja haladta meg áprilisban az eurózóna inflációja a megengedhetőnek tartott szintet: éves összevetésben 2,4 százalék lett (a Bloomberg és a Reuters elemzői várakozásainak megfelelően), a márciusi 2,2 százalék után. Az Európai Központi Bank (ECB) viszont még mindig 2 százalék alatt szeretné látni a mutatót, ezért egyre nagyobb az egyetértés a piacon abban, hogy júniusban legalább 25 bázispontos kamatemelésre szánja rá magát.
Az áprilisi emelkedést a drága olaj fűtötte: főleg a közlekedés költségei, a gáz-, valamint a fűtőolajárak nőttek. Az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számolt maginfláció 1,6 százalék lett (az előző hónaphoz képest 0,4 százalék); az elemzők arra számítottak, hogy megegyezik majd az előző havi 1,4 százalékkal. Ez azt jelzi, hogy az olajárak hatása már érezhető a közvetlenül nem érintett termékeknél is, ami a béroldalról érkező nyomást is fokozhatja – ez az, amit az ECB el akar kerülni.
Lényegében hasonló megfontolásokra késztetheti a Fedet is a legfrissebb adat: áprilisban az USA-ban 3,5 százalékos volt a 12 hónapra visszatekintő infláció, szemben a márciusi 3,4 százalékkal. Ez megfelel a várakozásoknak, havi összevetésben azonban valamivel rosszabb a helyzet: 0,6 százalékkal nőttek a fogyasztói árak a márciusi 0,4 százalék után, az élelmiszer és energia nélkül számolt maginfláció pedig 0,3 százalékos lett (mindkét mutató magasabb a vártnál). Egy nappal korábban, a megnyugtató termelői áremelkedés láttán még arra számíthatott a piac, hogy a Fed megpihen a kamatemelésben – a legközelebbi kamatdöntés június végén esedékes –, a fogyasztói árindex alakulása azonban nem ezt ígéri. „A Fed megállna, de az adatok nem engedik” – idézett a Bloomberg egy még az inflációs adat közzététele előtt nyilatkozó elemzőt.
