Érdekvédtelen munkások?

Sok ágazatban most folynak a bértárgyalások, néhány területen még azért is komoly küzdelmet vívnak a munkavállalók, hogy az ajánlásokban szereplő emelés egy részét megkaphassák. Az alkuk során komoly szerep hárul(na) a szakszervezetekre, amelyek azonban nem mindig tudnak komoly erőt felmutatni. A magyarországi érdekvédelmi mozgalom több nehézséggel (a múltból fakadó visszás érzések, csekély méretű tagság és a kellő jogszabályi védelem hiánya) küzd. Úgy tűnik, a Liga Szakszervezetek egy úgynevezett fekete könyv – ebben a munkavállalók ellen törvénytelenséget elkövető munkáltatók szerepelnének – összeállításától és nyilvánosságra hozatalától várná a mozgalom súlyának és erejének növekedését. A Liga vezetője már azt is nyilvánosságra hozta, hogy a közelmúltban nagyobb munkaügyi vitában érintett négy vállalat – a péti Nitrogénművek, a Suzuki, a Rossmann és a Philips – biztosan rajta lesz ezen a listán. A Suzukinál az elmúlt napokban a munkások szervezkedését nehezítő lépésekről szóltak a hírek. A társaságnál most lapunk kérdésére közölték: a cégvezetés tudomására hozták, hogy megalakult az Esztergomi Gépkocsigyártók Független Szakszervezete, ám velük majd csak akkortól kell számolnia a társaságnak, ha bejegyzésük is megtörténik.
A hazai fejlemények különösen annak tükrében érdekesek, hogy a szakszervezeti mozgalom közben mintha világszerte gyengülne. Elvesztettük a munkahelyekért folyó harcot – adta hírül például lakonikus közleményében a német IG Metall szakszervezet, miután nem sikerült elérnie, hogy a japán JVC ne zárja be dvd- és videolejátszókat gyártó berlini üzemét. A 235 állás megszűnésével járó eset jól példázza az európai szakszervezetek hatalmának csökkenését. A Reutersnak nyilatkozó közgazdászok, vállalati és szakszervezeti vezetők egyöntetűen úgy látják, hogy az erősödő globális verseny és nem utolsósorban az Európai Unió keleti bővítése nyomán a nyugat-európai munkavállalók egyre inkább kénytelenek elfogadni a leépítéseket, gyárbezárásokat, a munkaidő hosszabbítását, a mérsékelt béremelést és a juttatások megnyirbálását. A tendencia feltartóztathatatlannak látszik, amit erősít a szakszervezeti létszám csökkenése is: Németországban a kilencvenes évek eleje óta egyre fogyatkozik a tagság, tavaly 234 ezerrel, 6,8 millióra apadt a szervezett dolgozók száma.