Nevezetes dátumként vonulhat be január 27. mind a kultúra, mind a marketing történetébe: jó esély van ugyanis arra, hogy a 250 évvel ezelőtt e napon született Wolfgang Amadeus Mozartból annyira elege legyen mindenkinek, hogy az évfordulós láz csillapodtával egy darabig hallani se akarjon a zseniális zeneszerzőről. A szülőváros Salzburg és a Mozartnak tíz évig otthont adó Bécs idegenforgalmi szervezetei, együtt az országos hivatallal, már 2004 elején felállították a Mozart 2006 munkacsoportot, s a Bloomberg szerint az ország bő 100 millió eurót költ el a nagy esemény szervezésére. Nem lesz ez kidobott pénz: Salzburgban arra számítanak, hogy az idén legalább 5 százalékkal nő a városban legalább egy vendégéjszakát eltöltők száma, Bécs pedig minimum 300 ezerrel több turistát vár a tavalyi 8,5 millió után. Szerencséjük van a születésnap időpontjával is, hiszen január vége nem főszezon, az évadnyitó ünnepi hétvégére azonban telt házakat várnak, arról nem is beszélve, hogy az első félévben éppen Ausztriára esik a soros EU-elnökség, ami komoly árukapcsolásokat tesz lehetővé.
Mára amúgy is kiderült, hogy az emlékév legalább annyira marketingesemény, mint amennyire kulturális. Sorra születnek a becslések arról, mennyit ér a szegényen meghalt Mozart mint márkanév; az eseményeket szervező Wiener Mozartjahr illetékesei szerint évi mintegy 5 milliárd eurót, az osztrák idegenforgalmi hivatalt vezető Arthur Oberascher az AFP-nek nyilatkozva félmilliárddal többre taksálta a „brand” értékét, de szigorúbb hirdetési szakértők is mintegy 4,5 milliárdról beszélnek. Nem világos, hogy a zeneeladások és az idegenforgalmi bevételek mellett ebben benne van-e a szuvenírek piaca is, ami eddig sem volt kicsi, mára pedig elképesztő méreteket öltött. Mozarttal ugyanis mindenki azt csinál, amit nem szégyell: a zeneszerzőnek nincsenek leszármazottai, és nincs olyan szervezet, amely tilthatná nevének használatát, bármiről legyen is szó. A piac rég túl van a harmincféle változatban készülő Mozart-golyókon, a likőrökön, a Mozart-portréval, -kottával ékesített bögréken. A kávéházak tele vannak Mozart-tortákkal, a csemegepultokon ott a Mozart-pástétom, a Mozart-joghurt, sőt az évforduló tiszteletére hegedű formájú Mozart-kolbászt is készített egy vállalkozó kedvű hentes. De Mozarttól várják a fellendülést a szmoking- és estélyiruha-kölcsönzők is, hiszen azért a giccsparádé mellett lesznek nagy koncertek, opera-előadások, fesztiválok is.
Bécs városa mintegy 36 millió eurót költ a programokra – ebből jutott a Mozart-ház felújítására is –, ezen belül 12 milliót különítettek el a mozarti inspirációkra írott új zeneművek év végi fesztiváljára, de futja arra is, hogy az állami iskolák is kellőképpen tele legyenek egész évben Mozart-programokkal. A mai születésnappal induló nyitó hétvége egyetlen nagy, egész Bécsre kiterjedő parti lesz: ötféle túrát járhat végig a látogató (mindegyikben legalább négy eseménnyel), ezalatt koncertek, dalestek, felolvasások, filmek és szinte minden más elképzelhető kulturális program keretében kaphatják meg a Mozart-mérgezés első komolyabb adagját, alig 19 euróért. A Maria-Theresien Platzon tartandó koncertekbe torkolló túrákhoz persze nem kell estélyi, annál inkább az operák páholyába. Az ünnepi premier a nem a legismertebb művek közé tartozó Idomeneo lesz az idén januárban Bécs harmadik operaházává előlépő Theater an der Wienben, a rég elkapkodott jegyeket 10 és 220 euró közti árakon adták. Nagyszabású lesz a salzburgi nyitány is, hiszen az osztrák államfő, Heinz Fischer ott nyitja meg hivatalosan ma délelőtt – a bécsi filharmonikusokat vezénylő Nikolaus Harnoncourt-ral együtt – az ünnepi évet. A szülőváros szokásos nyári fesztiválján pedig az idén mind a 22 Mozart-operát bemutatják, beleértve a talán joggal ritkábban játszott egyfelvonásosakat is.
Az egész éves koncert- és operasorozaton fellépő világhírű művészek felsorolása reménytelen vállalkozás lenne – mindenesetre köztük lesz a Bécsben fellépő Budapesti Fesztiválzenekar és a Salzburgban koncertező, Schiff András által alapított Cappella Andrea Barca is.
