Szlovákia az utóbbi időszakban tartósan 4 százalék feletti GDP-növekedést produkál, mégis vannak olyan régiók, ahol az állástalanok aránya 20 százalék, esetenként 25 százalék feletti. Az éhség völgyeiként számon tartott körzetek döntően a keleti országrészben (a Kassai és az Eperjesi megye) összpontosulnak, de a szlovák–magyar határ mentén húzódó, jelentős magyar kisebbségű járásokat (Rimaszombat, Rozsnyó, Tőketerebes, Losonc, Nagykürtös) is érintik. A felsorolt déli járásokba, továbbá a keleti országrészbe – Losoncot, Kassát, továbbá a Kassa közeli kenyheci ipari parkot leszámítva – máig nem települnek nagyobb munkaadók, a mezőgazdaság fokozatos elsorvadása, a bányabezárások (Nagykürtös, Rozsnyó) csak tovább csökkentik a foglalkoztatottak számát. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy legalább 200 ezer szlovák állampolgár dolgozik külföldön (több mint a fele Csehországban), ami az 5,4 milliós lélekszámhoz viszonyítva jelentős mutató.
Természetesen a foglalkoztatottság terén a legjobb helyzetben az Európai Unió átlagát már 1999 óta meghaladó Pozsony van: a vonzáskörzetét is magában foglaló pozsonyi megye lakosságának száma 599,7 ezer, miközben a megye alkalmazottainak száma 311,5 ezer – közölte a SME napilap 2005. szeptemberi, a regionális különbözőségeket feltérképező száma.
Az új munkahelyek döntően a Vág völgyébe, tágabb értelemben pedig a nyugati országrészbe összpontosulnak.
