Közép- és Délkelet-Európában, illetve a volt Szovjetunióban 1998 és 2003 között mindenekelőtt a dinamikus gazdasági növekedés, kisebb részben az egyenlőtlenség csökkenése miatt 40 millió ember került ki a szegénységből – derül ki a Világbank tegnap nyilvánosságra hozott jelentéséből. A tanulmányozott 27 országban 1998-ban 102 millió ember, azaz a lakosság ötöde élt a szegénységi küszöb alatt, két évvel ezelőtt viszont már csak 61,2 millióan voltak szegénynek tekinthetőek, ami 12 százalékos aránynak felel meg. (A Világbank a régió esetében nem az amúgy használatos napi 1 dolláros értékben határozza meg az abszolút szegénységi küszöböt, hanem az éghajlati adottságok miatt a 2,15 dollárnál kevesebből élőket tekinti szegénynek.)
A tanulmány szerint 2003-ban a térség lakosai közül a szegényeken túl további 153,3 millióan éltek kevesebb mint napi 4,30 dollárból, ami azt jelenti, hogy a világbanki terminológiában „gazdaságilag sebezhetőnek” nevezettek köre 7,4 millióval apadt 1998-hoz képest. A szegénység által egyáltalán nem érintett népesség két évvel ezelőtt 264,2 milliós volt, azaz csaknem 50 millióval nőtt öt év alatt.
A szegénység visszaszorulása gyakorlatilag a régió egészére jellemző volt; a legjelentősebb csökkenést Kazahsztánban, Oroszországban, illetve Ukrajnában regisztrálták. Lengyelországban és Grúziában viszont nőtt a szegénység a megfigyelt öt évben, Litvániában pedig stagnálásról tanúskodik a statisztika. Továbbra is jelentős probléma az abszolút szegénység magas szintje a közép-ázsiai országokban, például a 70 százalékos rátát felmutató Tádzsikisztánban, illetve a Dél-Kaukázusban.
A nyomor enyhülése mindenekelőtt a Független Államok Közösségéhez (FÁK) tartozó országok dinamikus gazdasági növekedésének köszönhető, ami főleg az 1998-as orosz válság fényében kiemelkedő. Számottevő mértékben mérséklődött bizonyos országokban a háztartások fogyasztási szintjével mért egyenlőtlenség is, de szinte egyik ország sem volt képes a szegénységet a foglalkoztatás bővítésével csökkenteni. Ez utóbbi abban is megnyilvánul, hogy a régió országaiban – mint például Magyarországon is – kifejezetten alacsony a foglalkoztatási ráta, ami hosszabb távon ronthatja a helyzet további javításának esélyét. A jelentés szerint a szegénység elleni küzdelem elsősorban a növekedés gyorsítását, illetve az ebből adódó előnyök minél szélesebb szétterítését jelenti, de szükség van az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások fejlesztésére is, miközben célzott szociális védelmet kell kialakítani. A Világbank szerint támogatni kell a strukturális reformokat és a mezőgazdaságot is fejleszteni kell a szegénység elleni küzdelem jegyében. Asad Alam, a jelentés vezető szakértője úgy véli, hogy a jelenlegi növekedési ütem mellett 2007-re újabb 20 millióval kevesebb szegény lesz a térségben, és a gazdaságilag sebezhető lakosság lélekszáma is 40 millióval mérséklődik majd.
Kolozsi Pál