Az olasz kormány legutóbbi ülésén nem hagyta jóvá azt a nyugdíjreform-tervezetet, amelynek nyomán 2006. január 1-jétől első lépésben mintegy 7 milliárd eurónyi vagyon kerülne át a vállalati alapoktól (TFR) a magánnyugdíjpénztárakhoz. Érintettségére hivatkozva a szavazás előtt Silvio Berlusconi miniszterelnök távozott az ülésről, a tulajdonában lévő Mediolanum S.p.A. vagyonkezelő cég ugyanis szintén részt vett volna az ügyletben. A tervezet az olasz magánnyugdíjpénztárak pozíciójának erősítését szolgálta volna; jelenleg az olasz munkavállalóknak csupán 12 százaléka rendelkezik tagsággal ilyenekben.
A TFR-alapokba évente összesen több mint 10 milliárd euró kerül; a 3 százalékot kamatozó pénzzel maguk a cégek gazdálkodnak, s nyugdíjba menetelkor (vagy munkahelyváltáskor) egy összegben fizetik ki a dolgozóknak. A reform ellen így a kis- és középvállalkozások is tiltakoztak, amelyek egyfajta olcsó hitellehetőségtől esnek el, ha a dolgozók jelentős része magánalapokra nyergel át. A konfliktusokat mélyítette a szakszervezeteknek az a követelése is, hogy az új rendszerben az általuk ellenőrzött alapok kiemelt támogatást kapjanak a magánalapok rovására.
A magánpénztárak és a TFR-kasszák mellett létező állami nyugdíjalap évente a GDP 14 százalékát viszi el, ez az összes jóléti kiadás kétharmada (a járulék a bruttó fizetés mintegy 33 százaléka).
Csaba Ferenc