Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az olasz jobbközép kormánykoalíció négy pártja közül már csak az Északi Liga támogatja Antonio Faziót, az olasz jegybank botrányba keveredett elnökét. Domenico Siniscalo gazdasági miniszter a hétvégén nyíltan lemondásra szólította fel őt, az északi ligás Roberto Calderoli reformügyi miniszter ellenben kijelentette, lezártnak tekintik a Fazio-ügyet.
Az előzmény az, hogy lehallgatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint a pénzintézetek felügyeletét ellátó jegybank vezetője a nyáron beavatkozott a Banca Antonvenetáért folyó felvásárlási küzdelembe, mégpedig úgy, hogy a holland ABN Amro ellenében a hazai Banca Popolare Italianát támogatta (NAPI Gazdaság, 2005. július 29., 2. oldal). Sokan Faziót teszik felelőssé azért is, hogy az olasz bankok nyugat-európai riválisaiknál gyengébb, viszont drágább szolgáltatásokat nyújtanak. Megtehetik, hiszen a jegybank, illetve vezetője eddig megkímélte őket a versenytől, rendre visszaverve minden külföldi kísérletet az olasz bankszektorban való érdemi megjelenésre.
Az 1993 óta hivatalban lévő, 68 éves Fazio kinevezése élete végéig szól. Múlt pénteken a kormány elfogadta ugyan a jegybanktörvény módosítására vonatkozó javaslatcsomagot, benne azzal a kitétellel, hogy az elnököt csak egyszeri hétéves mandátummal lehet megbízni, ez azonban Fazióra még nem vonatkozik. Elvben van lehetőség arra, hogy a jegybank 13 fős – üzletemberekből, közgazdászokból, jogászokból és akadémikusokból álló – felügyelőbizottsága kétharmados többséggel visszahívja posztjáról, ám ilyen lépéshez erős kormányzati nyomásra volna szükség. Silvio Berlusconi miniszterelnök egyelőre semleges állásponton van.
