Az olasz jobbközép kormánykoalíció négy pártja közül már csak az Északi Liga támogatja Antonio Faziót, az olasz jegybank botrányba keveredett elnökét. Domenico Siniscalo gazdasági miniszter a hétvégén nyíltan lemondásra szólította fel őt, az északi ligás Roberto Calderoli reformügyi miniszter ellenben kijelentette, lezártnak tekintik a Fazio-ügyet.
Az előzmény az, hogy lehallgatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint a pénzintézetek felügyeletét ellátó jegybank vezetője a nyáron beavatkozott a Banca Antonvenetáért folyó felvásárlási küzdelembe, mégpedig úgy, hogy a holland ABN Amro ellenében a hazai Banca Popolare Italianát támogatta (NAPI Gazdaság, 2005. július 29., 2. oldal). Sokan Faziót teszik felelőssé azért is, hogy az olasz bankok nyugat-európai riválisaiknál gyengébb, viszont drágább szolgáltatásokat nyújtanak. Megtehetik, hiszen a jegybank, illetve vezetője eddig megkímélte őket a versenytől, rendre visszaverve minden külföldi kísérletet az olasz bankszektorban való érdemi megjelenésre.
Az 1993 óta hivatalban lévő, 68 éves Fazio kinevezése élete végéig szól. Múlt pénteken a kormány elfogadta ugyan a jegybanktörvény módosítására vonatkozó javaslatcsomagot, benne azzal a kitétellel, hogy az elnököt csak egyszeri hétéves mandátummal lehet megbízni, ez azonban Fazióra még nem vonatkozik. Elvben van lehetőség arra, hogy a jegybank 13 fős – üzletemberekből, közgazdászokból, jogászokból és akadémikusokból álló – felügyelőbizottsága kétharmados többséggel visszahívja posztjáról, ám ilyen lépéshez erős kormányzati nyomásra volna szükség. Silvio Berlusconi miniszterelnök egyelőre semleges állásponton van.
Papp Zoltán