Ez idő tájt a világon megtermelt villamos energia körülbelül 30 százalékát széntüzelésű erőművekben állítják elő; Kínában ez az arány 80 százalék, Nagy-Britanniában pedig a 2004-es adatok szerint 33 százalék volt. A szén ára a globális kereslet növekedésével párhuzamosan, az olajéhoz hasonló mértékben emelkedik: 2002 januárjában egy tonna szén 34 dollárba került, két és fél évvel később viszont már 78 dollárba. A megtermelhető energiát figyelembe véve azonban a szén még mindig jóval olcsóbb az olajnál: a jelenlegi árakon számolva 6000 kilokalória energia 60 dollárnyi szén elégetésével nyerhető, ha azonban olajat égetünk, akkor ugyanez több mint háromszor ennyibe, 195 dollárba kerül. A szénből ráadásul olaj is előállítható – mi több, 35 dolláros hordónkénti olajár fölött már ez a költséghatékonyabb megoldás. A Kínában és Indiában termelt gyenge minőségű szén ráadásul tüzelésre nem is nagyon alkalmas, gázolaj-alapanyagként viszont kiváló; Kínában a közelmúltban 1,5 milliárd dolláros projektet indítottak el, amelynek keretében hamarosan évente 2,5 millió tonna gázolajat és benzint állíthatnak elő szén feldolgozásával. Oroszországnak ugyancsak hatalmas szénlelőhelyei vannak, ezek zöme azonban a könnyen kitermelhető és nagyobb profitot hozó olaj miatt egyelőre kiaknázatlan.
A globális készletek tekintetében szintén a szén áll jobban: a világ olajkészlete a jelenlegi termelési szint és technika mellett mindössze 30–50 évig képes fedezni a szükségleteket, szénből azonban egyes szakértők szerint akár 200 évig elegendő mennyiséget rejt a föld mélye. A bökkenő a környezetszennyezés: az üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátás durván 30 százalékáért a széntüzelésű hőerőművek felelősek és a savas esőt okozó kén-dioxid jelentős része is ezektől származik. A probléma ráadásul egyre sürgetőbb: Indiában és Kínában szinte hetente állítanak üzembe egy-egy szénerőművet, és az Egyesült Államokban is csaknem 100 új erőműben indulnak be a turbinák belátható időn belül.
Csaba Ferenc