A valutauniós jegybankelnökök fizetésének viszonylag alacsony szinten való egységesítésével, valamint mandátumuk megújításának tiltásával lehetne optimalizálni az Európai Központi Bank (ECB) döntéshozó testületének működését – áll a Heidelbergi Egyetem két kutatója által a londoni Gazdaságpolitikai Kutatóközpont számára készített jelentésben. Hans Gersbach és Volker Hahn arra a megállapításra jutottak, hogy ha az elnökök magas fizetést kapnak, és szemük előtt ott lebeg az újbóli kinevezés lehetősége, úgy a kamatdöntéseknél hajlamosak egyéni szempontokat követni, vagyis a következő mandátum reményében saját országuk monetáris érdekeit előbbre helyezni az eurózóna érdekeinél. Alacsonyabb fizetéssel és egyszeri kinevezéssel viszont arra lehetne motiválni őket, hogy tisztán a monetáris politikára, és ne a saját jövőjükre koncentráljanak.
Ugyanebből a megfontolásból támogatják a kutatók az ECB-nek azt a sokat bírált gyakorlatát, hogy nem hozza nyilvánosságra, ki hogyan voksol. A szavazások publikussá tétele ugyanis arra ösztönözhetné a kormányokat, hogy az országuk érdekeit figyelembe vevő jegybankelnököket nevezzék ki újra.
Az ECB döntéshozó testületében – amelyben a 12 valutauniós jegybankelnök mellett az igazgatótanács hat tagja foglal helyet – ma jókora eltérések mutatkoznak a jelentésben tárgyalt szempontok alapján. Az olasz jegybankvezér, Antonio Fazio több mint 600 ezer eurót keres évente, kétszer annyit, mint holland kollégája, Nout Wellink, és 150 ezerrel többet, mint Jean-Claude Trichet ECB-elnök. Az igazgatótanács tagjai a nyolcéves hivatali idő lejárta után nem tölthetik be újra a posztot, a jegybankelnökök mandátuma viszont – a spanyol Jaime Caruanaé kivételével – megújítható, sőt Fazio kinevezése élete végéig szól.
Papp Zoltán