Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár nem kelthetett meglepetést az Európai Unió alkotmányának franciaországi leszavazása – hiszen a közvélemény-kutatások hetek óta ezt valószínűsítették –, de azért az EU-vezetők az utolsó pillanatig csodában reménykedtek. A kijózanító eredmény ismeretében az uniós országok vezetői a ratifikációk folytatására szólítottak fel. Arra hivatkoznak, hogy az a kilenc ország, ahol eddig ratifikálták az alkotmányt, az EU lakosságának a felét képviseli, tehát ez áll szemben egyetlen elutasítással. Másrészt az eljárás folytatása időt is ad reflexióra, jobban meg lehet világítani, hogy éppen az alkotmány kezelheti azokat a problémákat, amelyek miatt EU-ellenes a közhangulat Franciaországban. Erre a „reflexióra” a két hét múlva esedékes csúcstalálkozón nyílik alkalom, amelyet eredetileg a hosszú távú költségvetési irányelveknek szenteltek volna, amiről a megállapodás azonban szinte biztosan eltolódik. Ezért a francia „nem” vesztesei elsősorban az új tagállamok lesznek, ugyanis ahhoz, hogy időben hozzájuthassanak a 2007-től kezdődő új költségvetés forrásaihoz, döntő volna a felzárkóztatási alapok összegeinek és feltételeinek ismerete. Az EU intézményei egyébként a nizzai szerződés alapján működőképesek. A bővítési folyamat viszont zátonyra futhat, a francia „nem” és a német ellenzék őszi hatalomra kerülésének jelentős esélye megkérdőjelezheti Bulgária és Románia 2007-es csatlakozását, valamint a tárgyalások megkezdését Horvátországgal és Törökországgal.
A ratifikáció folytatása mellett szól, hogy az integráció jövője szempontjából nem mindegy, hány tagállamban utasítják el. Az alkotmány újratárgyalása biztosan nem merül fel, hiszen a francia tanulság éppen az, hogy a leszavazók az EU jelenjéről és nem a jövőjéről, vagyis az alkotmány nyújtotta lehetőségekről foglaltak állást. A referendum későbbi megismétlése reális opció, de függ attól, hogy melyik országban milyen megfontolásból győz a nem. A francia „nem” tábor kampányát éppen az jellemezte, hogy az alkotmánytól független témákra helyezték a hangsúlyt, a munkahelyek megszűnésére, a liberális gazdaságpolitikára, a bővítési félelmekre. Ha holnap Hollandiában is leszavazzák az alkotmányt, akkor a két „nem” dominóhatást idézhet elő. Az általános elégedetlenség kifejezéseként (más eszköz híján) az emberek így mutatják ki, hogy nem kérnek a szorosabb integrációból. Amin persze a referendum megismétlése sem segíthet.
