A fél évszázada nemzetközi nagyvállalatok vezetőinek továbbképzésével foglalkozó, lausanne-i székhelyű IMD idén is kiadta a világ hatvan országának 314 szempont alapján összeállított versenyképességi évkönyvét. A listát változatlanul az Egyesült Államok vezeti, Spanyolország viszont a 31.-ről a 38.-ra, s nagy meglepetésre Kína a 24.-ről a 31.-re esett. Kína esetében az üzleti élet képviselői megkérdőjelezték a jelenlegi dinamikus növekedési ütem fenntarthatóságát, emellett kiemelték a pénzügyi rendszer, az infrastruktúra és a vállalatvezetés hiányosságait.
Számos üzleti és politikai vezető véli, hogy a beruházásokat és a lakossági fogyasztást növelő alacsonyabb adók biztosítják a versenyképességet. Az elemzők szerint azonban a két tényező között összetettebb a kapcsolat. Azt találták ugyanis, hogy a kontinentális Európa legnagyobb gazdasági növekedést produkáló országaiban – Luxemburg, Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország és Belgium – jelentős volt az adónyomás, meghaladta a GDP 40 százalékát. Tény viszont, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália, Észtország, Írország és Szlovákia, ahol sokkal kisebb volt az adóprés (a GDP 25–34 százaléka), jelentős növekedést produkált. A társasági adó és a versenyképesség kapcsolata ezzel szemben könnyen kimutatható, az észak-európai államokban például igen magas a személyi jövedelemadó és az áfa, viszont alacsony a társasági adó.
Az a vélemény sem bizonyult megalapozottnak, hogy a magas adók pazarlásra bátorítják a kormányokat, ami rontja a versenyképességet. A svéd, a holland és a brit kormány például a GDP-nek több mint 20 százalékát költi el, míg a szingapúri és a hongkongi csak 11 százalékát – mégis mindannyian a magas versenyképességű országok közé tartoznak. A felmérés készítői szerint egyértelmű, hogy az adópolitika javíthatja vagy ronthatja egy ország versenyképességét, de nem teremtheti azt meg. A versenyképesség alapja a tudomány, a technológia, a vállalkozószellem, a pénzügyek, a logisztika és az oktatás. Az adók hatása elsősorban a munkahelyek megszűnésében és teremtésében érzékelhető, de az adószinttel egyformán fontos lehet az adórendszer egyszerűsége – így az egykulcsos adórendszer hosszú távon hasznosabb lehet egy akár kisebb adókkal operáló, de bonyolult rendszernél.
