Nem kell különösebben aggódnia a holnap sorra kerülő parlamenti választások előtt Tony Blair brit miniszterelnöknek, a közvélemény-kutatások tanúsága szerint ugyanis az elmúlt két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is a Munkáspárt győzelme várható. A Mori intézet felmérése szerint a Labour a szavazatok 40 százalékára számíthat, míg a Michael Howard vezette Konzervatív Párt kénytelen lesz 32 százalékkal beérni.
Az 1997 óta hivatalban lévő Blair népszerűségét erősen megtépázta az iraki háborúban való brit szerepvállalás, ám a gazdaság helyzete így is viszonylag kényelmes győzelmet biztosít az ő és pártja számára. A bruttó hazai termék (GDP) 31 negyedéve folyamatosan bővül, idén 3-3,5 százalékos gyarapodás várható – mintegy kétszerese az eurózóna vonatkozásában prognosztizált 1,6 százaléknak –, a munkanélküliség csupán 4,8 százalék (ami viszont alig több mint fele a 8,9 százalékos valutauniós rátának), s 1997-től mostanáig a jegybanki alapkamat átlagosan 5,25 százalék volt, szemben a megelőző 18 évi konzervatív kormányzás időszakának 10,5 százalékos átlagával – írta a Bloomberg.
Felmérések mindazonáltal arról tanúskodnak, hogy a vállalatvezetők zöme Howardot látná szívesebben a kormányfői tisztségben. Bár Blair bejelentette, hogy a személyi jövedelemadó legmagasabb, 40 százalékos kulcsát nem emeli, ígéretét nem terjesztette ki a társasági adóra, s az üzleti vezetők attól tartanak, hogy itt emelés várható. A kormány ugyanis kénytelen többletforrásokról gondoskodni, nemcsak azért, mert az államháztartás GDP-arányos egyenlege a márciussal zárult költségvetési évben mínusz 2,9 százalék volt, szemben a 2000/01-es plusz 1,6 százalékkal, hanem azért is, mert Blair 100 milliárd fontot kíván fordítani az egészségügy és az oktatás fejlesztésére. A vállalatvezetők nem örülnek a minimálbér és a fizetett szabadság növelésére vonatkozó javaslatának sem – az érintett munkavállalók annál inkább.
Papp Zoltán